Közös várakozás

"És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem
kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott,
hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak.

Zsidókhoz írt levél 11:39-40




A hitről
lehet hallani, olvasni, meg lehet frappáns gondolatokban határozni; mégis működés közben értjük meg csak igazán. Ez
a fejezet csak annyit mond az elején, hogy a hit „a reménylett dolgoknak valósága, és a
nem látott dolgokról való meggyőződés”. Ezek után emberek neve,
arcképei, történetei villannak fel előttünk.




Isten
mindannyiunk hitét másként teszi próbára. A hit emberi sem egyformák. A közös
vonás az, hogy bíztak egy nem látható
Isten valóságában. A hívő ember túl lát a szemünk előtt lévő, kezünkkel
megfogható, tudományosan meghatározható világon.

pl: Ábel nem látta még a keresztre
feszített Jézust, aki elveszi a világ bűneit, de engedelmesen, hitben áldozta
fel a bárányt, aki Krisztust jelképezte.

Nóé nem látott még tengert, de követte Isten
parancsait és felépítette a bárkát. Hite megtartotta.

Ábrahám nem látta a következő lépést, de engedelmeskedett,
elindult, mert valóságnak hitte Isten hangját és vezetését.

Mózes egy olyan fényűző világban élt, ami ma is sokak
látását elvakítaná, de ő hitben látott egy sokkal
jobb Országot.

…

Hinni, egy nem látható Isten
létezésében. Engedelmeskedni a szavának, és meglátni a végső célt és
jutalmat – ebben állt az erejük forrása.




Emberileg
nézve a legtöbb ilyen élet nem egy sikertörténet. Azt is mondhatnánk: bolondság,
kudarc.

Mert mi lett
a jutalmuk? Itt e földön még csak meg sem nyerték az ígéreteket. Csak
vándoroltak, küzdöttek, és aztán ők is meghaltak.




De ahogyan
más egy hívő ember élete, más a halála is. Aki hitben hal meg, az nem azon
siránkozik, hogy mit nem ért még el, hanem azt nézi mennyire volt hűséges
Istenhez.

Nem a
próbákat, szenvedéseket, a kemény munkát és szolgálatot látják, hanem tudják,
hogy itt most mindenki vándor – ez egy átmeneti állapot, de jobb után
vágyódnak, mennyei után.

Egy hívő
ember nem szégyelli, hogy másként lát, másként gondolkozik, más
értékekkel és más erkölccsel rendelkezik, mint a világ.




Egy ilyen embert Isten sem szégyell gyermekének nevezni, sőt örömmel
mutatja be a szent angyaloknak: "itt az én szeretett, hűséges, engedelmes
gyermekem, akinek helyet készítettem országomban."