Könyörülő Isten

„A milyen könyörülő
az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”

Zsoltárok könyve 103:13




Emberi eszünkkel fel sem foghatjuk milyen nagyszerű
dolog, hogy ilyen Istenünk van. Irgalma, könyörülete, türelme, megbocsátó
lelkülete számunkra érthetetlen. Az idézett zsoltár első sorai így hangzanak: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne
feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja
minden betegségedet.  A ki megváltja életedet a koporsótól;
kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.  A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a
sasé.”




Megpróbálom felsorolni, hogy csak ez a zsoltár mit mond
el Isten hozzánk való viszonyulásáról, cselekedeteiről: jót tesz velünk;
megbocsátja bűneinket; meggyógyít minden betegségből; megvált a haláltól;
megkegyelmez; irgalmaz; jóval tölt be; igazságot tesz; késedelmes a haragra…

Mindez a jó elérhető mindenki számára: „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az
ő igazsága a fiaknak fiain; azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és
megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.”
(17-18.v)




Míg Isten
tetteit hosszasan lehetne sorolni, az emberi rész egy mondatban
összefoglalható: megtartani a szövetséget és a parancsolatokat. Még rövidebben:
hűség és engedelmesség.

Visszhangozzon
ez a két szó minden nap a fülünkben, miközben végezzük dolgainkat. Hűséges
szövetséges társa vagyok-e Istennek, ill. örömmel engedelmeskedem-e minden
parancsának?




Ez nem egy olyan
„adás-vételi” szerződés, mint amit emberekkel kötünk. Ez egy természetes
reakciója annak az embernek, aki megtapasztalta a SZERETET Istenének jelenlétét
az életében.