„Isten gyermekeinek papi tisztsége

„Ti pedig Királyi papság vagytok." (1 Péter 2, 9)

A mi lelkületünk természettől fogva földi, önző, ragadozó. A papi érzület azt jelenti, hogy Isten előtt állok, az Ő Ügye foglalkoztat engem s mások felé nyitott a szívem. A szentségtelen ember a föld porában turkál és ragaszkodik földi zsákmányához, nem adja meg Istennek azt, ami Őt megilleti, hanem meglopja az Ő Dicsőségét. Ellopja az időt, erőt és javakat, amiket Isten dolgaira kellene fordítania s mindazt a saját birtokába veszi. - Isten gyermekét nem uralhatja az Ítélkezés Lelkülete. A papi lelkület nem tör pálcát mások fölött, hanem inkább segítségükre siet. Nem forgathatjuk a törvényt bunkóként sem, azaz nem állíthatunk fel mások felé szigorú követelményeket és nem rakhatunk rájuk nehéz, elviselhetetlen terheket. A papi lelkületű keresztyének nem rabszolgahajcsárok, ellenkezőleg: atyai, anyai érzület hatja át őket. Mint papok, csupán Isten Vezetése alatt állnak s nem érdekli őket emberek ítélete. Nem temetkeznek bele e világ dolgaiba, hanem felettük állnak, nem valami büszke világmegvetéssel, hanem Isten előtt való mélységes alázattal. Aki csak Istennek szolgál, maga is király, még akkor is, ha külsőleg függőségben van vagy alacsony beosztásban dolgozik. Ez az Újszövetségi papság alkotja Isten Királyságát. Tagjai a Menny Királyságának, tehát nem csupán földi emberek. Királyi módon tudnak adni; nagyvonalúak, nem kicsinyesek, nem kapzsik. Királyi nagylelkűséggel tudnak megbocsátani és nem vesznek mindjárt mindent rossz néven és nem érzékenykednek. Nem ragaszkodnak saját jogaikhoz sem, hanem Királyi Szabadsággal tudnak lemondani és másoknak helyet adni. Nem ragaszkodnak szűkkeblűen saját véleményükhöz. Ennek a Királyi papságnak a célja: „Lelki áldozatokkal áldozni, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által" (1 Pét 2, 5). „Ezért mindenkor Őáltala vigyük Isten elé a dicséretnek áldozatát" (Zsid 13, 15). „A világban így végzem az Isten Evangéliumának szent szolgálatát" (Róm 15, 16). Ez a szolgálat nem csupán az Istentől kapott üzenet hűséges továbbításából áll, hanem magában foglalja azt a készséget is, hogy Testvéreinkért ha kell, Életünket letegyük s önmagunkat odaadjuk ezért az elveszett világért. Mivel Isten gyermekeit ez a Királyi lelkület hatja át, ezért egyszer részük lesz a világ fölötti uralomban is: „Uralkodni fognak a földön" (Jel 5, 10)."