JÁNOS ÉS JÚDÁS ÉLETÉNEK ELLENTÉTE

"A világ elmúlik, és annak kívánságai, de aki Istennek akaratát cselekszi, megmarad örökké."

(I. Ján. 2,17.)

János és tanítványtársai oly iskolába jártak, amelyben Krisztus volt a tanító... János elraktározott magában minden tanítást és életét állandóan igyekezett összhangba hozni az isteni Mintaképpel. Jézus tanításai - amelyek úgy tárták elé a szelidséget, alázatosságot és szeretetet, mint amelyek lényegesek a kegyelemben való növekedéshez és az Ő munkájára való alkalmassághoz - a legnagyobb értékkel bírtak János számára... 
Hasznos tanulságot vonhatunk le a János és Júdás jelleme közötti szembetűnő ellentétből. János a megszentelődés élő szemléltetése volt, míg Júdás csak a kegyesség látszatával bírt, de jelleme sátáni volt, nem isteni. Krisztus tanítványának vallotta magát, de szavaival és cselekedeteivel megtagadta Őt.
Júdás ugyanolyan drága alkalmakkal rendelkezett, mint János, hogy tanulmányozza és kövesse a Mintaképet. Hallgatta Krisztus tanításait, és jelleme átalakulhatott volna az isteni kegyelem által. Azonban míg János komolyan küzdött hibái ellen és igyekezett hasonlóvá válni Krisztushoz, addig Júdás elnyomta lelkiismeretét és engedett a kísértéseknek. Megerősítette magában becstelen szokásait, amelyek Sátán képmására formálták át őt. 
Ez a két tanítvány a keresztény világot ábrázolja. Mindnyájan Krisztus követőinek vallják magukat, azonban míg az egyik osztály szelidségben és alázatosságban jár, addig a másik osztály megmutatja, hogy tagjai nem cselekvői az Igének, hanem csak hallgatói. Egyik osztály megszentelődött az Ige által, a másik osztály semmit sem tud az isteni kegyelem megszentelő erejéről. Az előző osztály naponta meghal énjének és legyőzi a bűnt, az utóbbi osztály saját kívánságainak hódol, azért Sátán tulajdonává válik.