PÁL GYŐZELMI KIÁLTÁSA

"Kicsoda szakíthat el minket Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhség, mezítelenség vagy veszedelem, vagy kard... Sőt mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett."

Pál szenvedett az igazságért, mégsem hallunk panaszt ajkairól. Mikor áttekinti fáradságos munkával, gonddal és áldozattal teljes életét, így szól: „Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” (Róm. 8,18.) Isten hűséges szolgájának győzelmi kiáltása elhat a mi időnkig: „Kicsoda szakíthat el minket Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhség, mezítelenség vagy veszedelem, vagy kard?... Sőt mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem kövezkezendök, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Istennek szerelmétől, amely van a Jézus Krisztusban, ami Urunkban.” (Róm. 8, 35-37.) 

 
Habár Pált egy római börtönbe tették, elzárva az ég világosságától és levegőjétől, elvágva tevékeny evangéliumi munkájától és halálos ítéletét várta, mégsem engedett a kételynek és a kétségbeesésnek. Abból a sötét börtönből jött elhaló bizonyságtétele, telve élő hittel és bátorsággal, amely lelkesítette a szentek és vértanúk szívét az elkövetkező korszakokban. Szavai találóan írják le a megszentelödés eredményeit... „Most kész vagyok megáldoztatni, és eltávozásom ideje közel. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam (megőríztem), annakokáért eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (II. Tim. 4,6-8.)

 /SL. 68-69./