Két világ

Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. (Zsoltárok 102:26-28)




Sokféleképp nézünk erre a világra. Szinte észre sem vesszük, hogy a szüleinktől hallottakból, a tanulmányainkból és saját tapasztalatainkból összeáll egy szemüveg, amin keresztül szemléljük ezt a világot. Vannak, akiknek az anyagi világ a valóság, míg mások a lelkieket tartják fontosnak.




A Biblia világképében a világ két részre oszlik: egy teremtett világra, és a Teremtőre. Hogyan is lehet ezt elképzelni? Játszunk el a gondolattal: visszamegyünk az időben. Ha néhány évtizedet utaznánk, nem lennénk. Ha egy bő évszázadot, akkor nem lennének autók, repülők. Hogyha egy-két évezredet, akkor nem lennének olyan országok sem, amiknek a léte számunkra természetes, amik létükért és érdekeikért annyi háborút vívtak. Hogyha visszamennénk az időben még többet, akkor eljutnánk addig a pontig, amikor nincs ember, nincsenek növények és nincs Föld sem. Sőt, hogyha fojtatnánk a képzeletbeli utazást, akkor eljutnánk addig a pontig, amikor nincs univerzum, de még tér, vagy idő sem... Akkor mi van az út végén? Isten! Aki úgy nevezi meg magát, hogy VAGYOK. Aki a világunk minden fejezeténél, és minden sarkában jelen van. Akinek a léte nem függ mástól, mert Ő az Élet!




Mit jelent ez? Nézzünk körül: minden, ami körülvesz bennünket, mulandó. Nehéz elhinni, de még a bajok is. Ma vannak, de holnap nem lesznek! Sőt a gonoszság is: ma még uralkodik, de eljön a pont, amikor nem lesz! Csak egy van, aki megmarad: Isten, a maga szeretetével és kegyelmével. Én az Ő világában akarok élni ma. És Ön?