Képes-e az ember megváltozni?

„Öltözzetek föl azért mint az Istennek
választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot,
alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és
megbocsátván köcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna;
miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;”



Kol 3,12-13








Hányszor hallottuk
már: „Nem tehetek róla, ilyen a természetem”? Általában mindig mentegetőzés
keretein belül fordul ez elő. Használjuk mi is, használják mások is saját
hibáink elleplezésére. Legtöbbször azokra, amiktől nem tudunk, vagy nem akarunk
megszabadulni. De foglalkozzunk most csak az előbbivel, mert azon az emberen
nem tud még az Isten Igéje sem segíteni, aki nem akar.




Aki küzdött már
önmagával, saját bűneivel, az mind tudja, hogy ez a harc nem könnyű és az
ellenséget lebecsülni nem szabad, mert nagyúr a muszáj. Nem lehet ugyanis
mindenkinek irgalmazni, nem lehetünk mindenkihez jók, egyszer mindenkinél
betelik az a bizonyos pohár és átlépjük az alázat határait is. Ki tud örökké
szelíd maradni ebben a bosszantó világban? Lehetséges-e, hogy sohase veszítsük
el a türelmünket? Sokan gondolják meggyőződéssel még a hívő emberek között is, hogy
mindez szinte lehetetlen. Mert erre egyedül a mi drága Megváltó Jézus
Krisztusunk volt képes. Pál azonban arra bátorít mindannyiunkat, hogy
valósítsuk meg a lehetetlent, és azt is elmondja hogyan.




Egyszerűen úgy,
mint amikor eldöntjük, hogy milyen ruhát vegyünk fel aznap, úgy döntsük el azt
is, hogy milyenek leszünk az embertársainkkal! Vagyis a hozzáállásunk csupán
döntésünk kérdése, mert minden esetben dönthetünk úgy, hogy szeretettel,
türelemmel, jósággal reagálunk mindenre, ami bennünket ér. Természetesen ez nem
mindig és nem mindenkivel szemben könnyű. Szívesen megtesszük
hozzátartozóinkkal, barátainkkal, azokkal, akik jók hozzánk. De sokkal nehezebb
a bosszantó, unszimpatikus, szeretetünket meg nem érdemlő emberekkel, Mert
ebben az esetben mindig előjön a miért.

Mi okom lenne rá,
hogy velük szemben is jó legyek? Pál erre a kérdésre is megválaszol: Mert az
Isten választottai vagyunk, azaz szentek és szeretettek. És azért, mert Jézus
is ezt tette velünk, pedig meg sem érdemeltük. Mindannyian örökre szeretve
voltunk, vagyunk és leszünk Isten által. Ez a szeretet változtatta meg az
életünket. Ettől a szeretettől kezdtünk el hinni, ez a szeretet késztetett
arra, hogy elhagyjuk rossz szokásainkat, hogy kövessük Őt, Aki maga a SZERETET.
Pál egyszerűen csak azt kéri tőlünk, hogy ezt adjuk tovább úgy, ahogy kaptuk.
Mivel méltatlanul kaptuk, adjuk mi is szeretetünket az arra méltatlanoknak,
hátha ők is megváltoznak, mint mi és megvalósul az emberileg lehetetlen.
Kívánom, hogy minden nap jól döntsünk.