VISSZA JÓZSEFHEZ

"Az éhség pedig elhatalmazott az országon. És... mondta nékik az ~o atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget." 1Mózes 43,1-2

József testvérei eljutottak addig, hogy meglátták életükben a b^unt. Vajon eljutottál-e-már eddig az els~o lépésig? Isten kisajtolja bel~oled azt a mélyen elrejtett dolgot, amit talán el is felejtettél már. A testvérek már nem csak látják a b^unüket, a szájukon is kijön valami. Elmondják, hogy egyik testvérük nincs meg. Nem mondják meg, hogy kútba dobtuk, eladtuk - csak nincs meg. El~ojön valami megszépített b^un, de ez nem használ semmit. Megint ott az éhség! Megint menni kell Józsefhez, és most Benjámint is vinni kell. Most Jákób kerül Isten présébe. Hát nem tért meg Jákób, amikor a Jabbók révénél tusakodott vele Isten? Megtért - de nem egészen. Megmaradt valami, azért kellett Istennek tovább préselnie. Nem szíve szerint szomorítja Isten az embert. ~o nem gyönyörködik szenvedéseinkben, hiszen együtt szenved velünk. Jákóbnak el~oször Rákhel volt a bálványa. Benjámin születésénél meg kellett halnia. De maradt József. Mindent érte csinált, ~o volt a kedvenc. Számára József is meghalt. ~o nem tudta, hogy él. Jákób keresett egy harmadik bálványt: Benjámint. Isten ennyire húzza a prést, hogy Benjámint is el kell vinniük. Gondolj magadra: mi az, amihez életre-halálra ragaszkodsz? Isten mindenkit belevon cselekvésébe. Isten egyszerre tud sok ezerrel és sok millióval cselekedni. Mindenki azt kapja, amire szüksége van. Jákób véres döntés el~ott áll. Éhen halunk, vagy adom Benjámint. Végül kimondja: "Hadd legyek megfosztva." Uram - odaadom!




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!