Tegyük fel, hogy úgy döntök, hogy híres énekes leszek. Kibérelek egy koncert termet, és mindenfelé plakátokat helyezek, hogy jöjjenek az emberek. Jó döntést hoztam. Úgy szeretnék énekelni, ahogy a nagyok. Nincs semmi rossz ebben a döntésben. Tehát megjelenik a tömeg, és elérkezik a koncert kezdetének az ideje. Kimegyek a színpadra, a zongorista eljátszza a bevezetőt, én meg kinyitom a számat. A szándék, az akarat megvan, de most végre kell hajtanom, de nem tudom, hogyan! A hangom nyikorog, reszel, elcsuklik, felzúg a nevetés, a gúnyos moraj, én pedig eltűnök a kulisszák mögött. Úgy döntöttem, hogy híres énekes leszek, de rosszul hajtottam végre.

Tegyük fel, hogy úgy döntök, hogy keresztényként akarok élni. Nincs ebben a döntésben semmi rossz. Megnézem, hogy hogyan is kell csinálni, és megpróbálom úgy tenni. Azonban bár a döntés helyes volt, a megvalósításhoz érve végem van! Pál ugyanezt tapasztalta. Még ő is, ez a hatalmas elme, aki látszólag erős egyéniség volt, felfedezte magában gyengeségét. Tudta, mi a jó döntés, és helyesen is választott – de nem tudta megvalósítani. A Rómabeliekhez írott levél 7. fejezetében beszél erről, azt mondja „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs” (18. vers).

Ha eldöntöm, hogy helyesen akarok cselekedni, szeretném megtartani isten parancsolatait, és engedelmeskedni Neki, akkor jó döntést hoztam. De ha megpróbálok magam harcolni a bűn és a gonosz ellen, soha nem érek el sikert, mert a bűn problémája belül van, és még a legerősebb emberek is csak a külső dolgokat tudják irányítani.

Azért, hogy helyesen értsük, hogyan használjuk akaratunkat (döntési képességünket), és akaraterőnket (ami olyan erő, amely a döntést követi), meg kell értenünk emberi erőfeszítésünk szerepét a keresztény életben. Isten sohasem ígért olyat, hogy Ő keresi meg magát nekünk. Soha nem ígérte, hogy kutatja helyettünk a Bibliát, imádkozik helyettünk és bizonyságot tesz helyettünk. De azt megígérte, hogy harcol Sátánnal értünk, és helyettünk (lásd Róm 8:37). Ahogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megismerjük Őt, Ő győzelmet ad nekünk.
(Morris L. Venden: A működő hit c.k. 195./old.)