JÓ AZ ÚR

"Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a Te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az Ő hatalmát, és az Ő országának fényes dicsőségét. A Te országod örökre fennálló ország, és a Te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.“ Zsoltár 145, 9-13

Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy azért hoztál ide bennünket, mert az életünkben, családunkban, környezetünkben meg akarod valósítani a Te uralmadat, királyságodat. Kérünk, hogy áldd meg ezt a hetet, és kezd el rajtunk, hogy hadd vihessük tovább aTe országodat ebbe a világba. Ámen.

Az első, amivel az Úr ezen a reggelen köszönt bennünket, így hangzik: "Jó az Úr!" Tudod-e most ezt a zsoltárossal együtt mondani? Vagy talán ott van benned a kérdőjel, hogy valóban jó? Miért van akkor ennyi baj, ennyi nehézség ebben a világban és az életemben, ha jó az Úr?

Nem tudom, hogy milyen állapotban vagy, mi minden van, ami gyötör, ami nehéz, ami azt mondaná, hogy nem jó az Isten. Talán a saját betegséged, családi, anyagi dolgaid. Mindenki tudja, mi az, amiért most azt mondhatná, hogy igazán nem jó az Isten. Miért engedte meg, hogy ezek történjenek. Szeretném ma reggel kimondatni veled, akárhogyan is van: Jó az Úr! Egyik faluban szokták mondani: rossz idő van. Lehet –, mondja egy másik – de jó, aki adja. Mondhatod, hogy rossz a betegség, és sok minden, de jó, aki adja.

Lehet, hogy nem érted, miért történik most veled az, ami történik. Az Úr mégis szeretné kimondatni veled, hogy "Jó az Úr!" Megnyugtató mondat, mert mi történhet akkor velem, ha szeret engem az, aki adja, és jó az, aki adja. Ez az első mondat, amit megérthettünk ebből a zsoltárból: "Jó az Úr!“ Mégpedig "mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez." Aztán van egy érdekes folytatás: "Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid." Hát ez kettô, hogy teremtményei és a kegyeltjei? Így mondja az ige, hogy az Úr jó minden teremtményéhez. Ha körülnézel ebben a világban, állatvilág, növényvilág, mind azt beszéli, hogy jó. Ha kicsit volna fülünk a hallásra, akkor hallanánk, hogy az egész teremtettség dicséri az Urat. Csak a puszta létével, anélkül, hogy tudná, és akarná, minden Őt dicséri. A nap, a hold, a csillagok, minden. Olyan rettenetes, hogy nincs erre fülünk, hogy ezt hallanánk. Emlékszem, amikor hitre jutottam és először mentem ki a természetbe, hallottam. Nem a fülemmel, a lelkemmel, a szívemmel hallottam, hogy érdekes, minden tele van az Úr dicséretével. Olyan, mintha egy nagy kardalt hallanék: Dicsőség! Dicsőség! Addig süket voltam. De amikor Isten megnyitotta a fülemet, akkor hallottam ezt, hogy az egész teremtettség Őt dicséri.

"Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed", és aztán mond egy másik szót: "és áldanak Téged a Te kegyeltjeid." Hát ezek kik? Akik a kegyelmet megtapasztalták. Csak az ember tudja igazán értelmesen elmondani, hogy miért áldom Őt. Kegyeltjei azok, akiket Ő kegyelmébe fogadott. Akik megismerték a kegyelmét, akik megértették azt, amit az emberért Ő tett. Akik valaha megértették a keresztet, azok az Ő kegyeltjei. Az emberek között sem mindenki. Dicsérni mindenki tudja, de nem mindenki a kegyeltje. Tulajdonképpen mindenki az volna, csak nem fogadja el.

Olyan sokszor elmondtam, hogy a hívő életem elején egyszer Budapesten álltam, egy házban, néztem ki az ablakon, óriási embertömeg volt az utcán, és egy percig végigfutott bennem ez a gondolat: mindegyiknek minden bűne meg van bocsátva, mert Jézus meghalt mindenkiért, kivétel nélkül az egész világért. Jézus minden bűnért megfizetett ott a kereszten. És mégsem a kegyeltjei, mert nem fogadták el. Nem Isten igazságtalan, Ő felkínálja minden embernek a kegyelmét, csak éppen nem kell mindenkinek.

Egyszer így magyaráztam ezt valakiknek, akik nem tudták megérteni: mondjuk, volna egy gyógyszer, ami minden betegséget meggyógyít, de csak az gyógyulna meg, aki beveszi. Itt van a kegyelem, ami mindenkinek minden bűnére elég. Nem mindenki fogadja el. Milyen szomorúság lehetett ez az Úrnak, hogy hoztam a kegyelmet, mindenkinek elég, és nem kell nekik. Vagy volna egy halálosan beteg valakid, és nem akarná bevenni azt a gyógyszert, ami meggyógyítaná. Lehet, hogy megpróbálod ételbe belecsempészni, de ezt Isten nem teszi. Akinek nem kell, aki nem veszi be, az el fog veszni. Egyedül ő maga az oka.

Az Úr most azt kérdezi tőled, hogy a teremtményeihez tartozol-e, vagy a kegyeltjeihez? Két csoportot jelöl meg az ige. Ő teremtett, de vajon kegyeltjei közé tartozol-e már? Azok közé, akik bevették, elfogadták azt a kegyelmet, azt az orvosságot, amit Jézus hozott. Ami nemcsak erre az életre gyógyít meg, hanem az örök életre. Lehet, hogy sokan kínálták már neked – bevetted? Csak azt ne mond, hogy nem tudom. Ezt nem lehet nem tudni. Aki bevette, az tudja. Ha most magadban azt mondtad, ez az, amit nem tudok, akkor hadd mondjam most, hogy nem vetted be. Aki elfogadta, az tud róla. Az első komoly kérdés: teremtménye vagy-e, dicséred-e Őt, hálát adsz-e neki, mint az Ő kegyeltje?

"Országodnak dicsôségéről szólnak" az Ő kegyeltjei. Szólsz-e róla? Ismered-e az Ő országát, és tudsz-e beszélni az Ő dicsőségéről? "A Te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az emberek fiainak az Ô hatalmát, és az Ô országának fényes dicsôségét.“ Aki elfogadta, aki már kegyeltje, az nem tud erről nem beszélni. "Országodnak dicsőségéről szólnak, és a Te hatalmadat beszélik.“ Az Ő kegyeltjei azért vannak ezen a földön: "Hogy tudtul adják az ember fiainak az Ő hatalmát, és országának fényes dicsőségét.“ Erről beszélsz? Ezt adod tudtul? Ezért van szád, meg nyelved, hogy ezt mondjad? Most megállapíthattuk, hogy országának polgárai közé tartozom, vagy nem?

"A Te országod örökké fennálló ország, és a Te uralkodásod nemzedékről nemzedékre." Van-e ebben az országban állampolgárságod? Tudom, hogy magyar állampolgár vagy. De vajon mennyei állampolgár vagy-e? Van neked polgárjogod a mennyben? Váratlan pillanatban eltűnhet ez a látható világ. Mert a magyar állampolgárságod erre a látható világra szól. A mennyei állampolgárság a láthatatlan világban van. A Jelenések könyve elmondja, hogy egy váratlan pillanatban majd összehajtják ezt a földet. "És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik, minden hegy és sziget helyéből elmozdul" (Jel 6, 14). Lesz egy pillanat, és nem tudjuk mikor, hogy összetekerik az egészet, mint egy papírtekercset. Ha ez most lenne, ha eltakarodna a föld, semmivé lenne minden körülöttünk. Van-e neked állampolgárságod a láthatatlan világban? Ez örökkévaló állampolgárság. Nagyon utolsó időket élünk, a legvilágibb ember is látja és tudja. Tudod-e, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet? És akkor élet-halál kérdése, hogy van-e állampolgárságod? Biztos, hogy odatartozol az Ő országába? Mert elmondja itt az ige: "Országodnak dicsőségérôl szólnak. A Te országod örökké fennálló ország." Ennek a világnak az országai elmúlnak. A te kis "én“ országod is. Tudjátok, hogy mindenkinek van egy kis országa belül: az ő akarata, az ő gondolata, az ő vágyai, az ő jogai: én. Szerintem –, szoktuk mondani. Annyit jelent: az én országomban. Ez a te országod is eltűnik, és hiába háborúztál sok mindenkivel, aki másképp mondta, ez az egész semmivé lesz. S megmarad a láthatatlan ország. "Te országod örökre fennálló ország." Amikor Jézustól azt kérdezte Pilátus: "Király vagy-é te csakugyan?" (Jn 18, 37). Jézus azt felelte: "Az én országom nem e világból való." A te országod is nem e világból való? Jézus országa a te országod is?

Olyan örömöm volt, amikor Jézust megismertem, mert tudtam, hogy az az élet, amit most kaptam, amibe most beléptem, nem múlik el, örökre fennálló. Valakivel egyszer itt a hegyoldalban beszélgettem. Nem ismerte még az Urat. Valamit mondtam neki, rámnéz és azt mondja –, érdekes, te úgy beszélsz ezekről a mennyei dolgokról, mintha valóság volna. Azt mondtam: nagyobb valóság, mint a fák, és amik körülöttünk vannak. Ez mind nem lesz már és az az ország akkor is meglesz. Mert örökké fennálló ország. Ha beletartozol ebbe az országba, akkor vagy igazán az Ő kegyeltje.

Az alattvalókról is beszél itt az ige. "A Te uralkodásod nemzedékről nemzedékre." Az Ő uralkodása nemcsak az Ő országában van, hanem az egész teremtettségben. Itt kettőről beszél az ige, az Ő országáról és az Ő uralkodásáról. Ő uralkodik mindenen. Természeti törvényeken, csillagvilágokon, minden emberen. Az Ő uralkodása nemzedékrôl nemzedékre tart, amíg a világ van. Akár tetszik, akár nem, az Ő akarata lesz meg az életedben, akár helyesled, akár nem. Az Ő országa egy kis terület, ahol az Ő kegyeltjei élnek, az Ő uralkodása az egész világon. Minden hitetlen emberen uralkodik. Hányan mondják felháborodva: én nem akartam megszületni, miért születtem meg? Miért kell nekem végigélni ezt az életet, amit én nem akartam? Az alattvalókat nem kérdezik meg. Az Ő uralkodása nemzedékrôl nemzedékre, amíg föld lesz, amíg ember lesz, uralkodása tart.

A kérdés most az, országába tartozol, vagy csak az uralkodása alatt vagy. A Lukács 19 ír az alattvalókról. A király elmegy messze vidékre, hogy országot vegyen magának, és ott maradnak az alattvalói. Az ige szerint az alattvalók elmondják: nem akarjuk, hogy ez uralkodjon rajtunk. Lázadtak az alattvalók, alig várták, hogy elmenjen a király, és rögtön kimondták: mi nem akarjuk, hogy ez uralkodjon rajtunk. Talán nem mondtad ki soha, de mindig a te akaratodat keresed. Akkor anélkül, hogy kimondtad volna, kimondtad, nem akarom, hogy uralkodjon rajtam. A magam akaratát akarom. Nem érdekes, hogy kívánod-e, vagy nem. Uralkodni tovább uralkodik rajtad. Nem az lesz, amit te akarsz. Hiába mondod, hogy jó lenne, ha másképp volna. Nem akartam megszületni, nem akartam ilyen lenni. Sok mindent nem akartál. Az Ő uralkodása szerint így van helyesen. Ez ellen nem lázadhatsz. Uralkodása fennáll. De lehet egy olyan pillanat, amikor átléphetsz az Ő országába. Amikor magad alárendelheted. Nagyon vigyázzunk erre, mert az Ő uralkodásának a területén rettenetes, amikor a látható majd elmúlik, a láthatatlan országról pedig azt mondja az ige, hogy tisztátalan nem megy be oda. Itt van az időd, amikor megtisztulhatsz. A bűn nem fér be az Isten országába. Semmi tisztátalan nem megy be oda. A Jelenések könyvében olvasod: "De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák, és a gyilkosok." (Jel 22, 15). Egyszer valaki megkérdezte tőlem: kik az ebek? Így mondja az ige: "Az eb visszatért a saját okádására." (2Pt 2, 22). Olyan, aki egyszer talán már közel volt az Ő országához, és visszatért a világba.

Vigyázz, nehogy kívül maradj! Ha megkaptad egyszer bűneid bocsánatát, alárendelted-e magadat? Önként, saját döntésbôl, egészen Neki. Az Ő országában egy akarat van, ott nem lehet, hogy én akarom. Az Ő országában rend van. Átléptél-e már oda? Alárendelted-e magadat? Ez élethalál kérdés.

Két dologról beszél most itt az ige: az Ő uralkodásáról, és az Ő országáról. "Országodnak dicsőségéről szólnak. A Te országod örökre fennálló ország, és a Te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.“ Ma jó volna ezzel szembenézni: hova tartozol? Milyen állampolgár vagy? Mi lesz, ha Jézus visszajön? Az ige azt írja: "Akkor feltetszik az Emberfiának jele az égen" (Mt 24, 30a). Had mondjam: engedd, hogy az Úr megtisztítson. Rendeld alá magadat az Ő uralmának. Vigyázz, nehogy elkéss!

Imádkozzunk!
Uram, énekeltük, hogy "Jöjjön el a Te országod hozzánk!“ Ezen a héten a Te országod csapatai ott állnak a határszélen. Ezen a héten meghódolhatunk egészen Neked. Az Igéd, a szereteted minden hatalmával és erejével körülvesz minket, bekerít minket, el akar foglalni. Segíts, hogy már az első reggelen feladjunk minden ellenállást. Had lehessünk egyszer mjd együtt a Te országodban. Ámen.