JÁRJATOK ISTENNEL ÁLLandóan

"Énók Istennel járt, és eltűnt, mert Isten magához vette őt."

Isten azért viszi el a mennybe az Ő egyházának tagjait, mert itt e földön Vele jártak, erőt és bölcsességet nyerve felülről, amely képesítette őket arra, hogy helyesen szolgálják Őt. Azok, akik elragadtatnak Istenhez, oly férfiak és nők lesznek, akik most alázattal és bűnbánattal imádkoznak, akik szívüket nem fordítják hiábavalóságok felé. A hívőkkel és hitetlenekkel való bánásmódjukban Krisztust mutatják be. 

Azok, akik nem találnak élvezetet az Istenről való gondolkodásban és beszédben ebben az életben, az eljövendő életben sem éreznék jól magukat ott, ahol Isten mindig jelen lesz és népe között fog lakni. Azok, akik ezen a földön szeretnek Istenről gondolkodni, otthonosan érzik majd magukat, amikor a menny levegőjét szívják be. Azok, akik ezen a földön szeretnek Istenről elmélkedni, boldogok lesznek szent társaságában és örömeiben... 

Míg ebben a világban éltek, nem állították azt, hogy ők saját maguk tulajdonai, azért Isten elpecsételte, hogy ők az Ő tulajdonai. A menny azoké lesz, akik komolyan vágyakoznak utána, akik elnyerése érdekében a cél értékének megfelelő erőfeszítéseket tesznek. Azoknak, akik el akarják nyerni a mennyet, gondolataikban mennyei dolgokkal kell foglalkozniuk. /PK. 725./ 
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” (Máté 5,8.). Énókh 300 éven át törekedett tiszta szív elnyerésére, hogy összhangba kerülhessen a mennyel. Három évszázadon keresztül járt Istennel. Napról napra mélyebb egyesülés után vágyódott, míg végül Isten magához vette. Az örökkévalóság küszöbén állt. Csak egy lépés választotta el az áldott országtól, és most a kapuk megnyíltak előtte. Istennel való járása - amely oly hosszú ideig tartott a földön -, folytatódott, és elsőnek lépett be a szent város kapuin azok közül, akik belépnek majd oda. /PP. 87./