MIT JELENT ISTENNEL JÁRNI?
„És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.” (1 Mózes 5:24)
Mit jelent ez a mondat: Énókh Istennel járt?
„Mindennapi munkánk közben lelkünkben fel kell emelkednünk a mennybe imáink által. Ezek a csendes fohászok jó illatként emelkednek fel a kegyelem trónjához, és az ellenség megremeg... Így járt Énókh Istennel. Isten pedig vele volt és segítséget nyújtott neki a szükség idején. Az ima a lélek lélegzetvétele. A lelki erő titka. A kegyelem más eszközei nem helyettesíthetik, mert a lélek egészsége rajta múlik. Az ima közvetlen kapcsolatba vonja a szívet az élet forrásával, és megerősíti a vallásos tapasztalat izmait.”
„Énókh Istennel járása nem valami révület vagy látomás volt, hanem ő naponkénti élete minden feladatában Istennel járt. Nem lett belőle remete, aki teljesen elzárkózik a világtól, mert volt egy feladata, amit el kellett a világban végeznie Istenért. A családban és emberi kapcsolataiban, mint férj és apa, mint barát és polgár az Úr állhatatos, rendíthetetlen szolgája volt.”
„Ennek az istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor 'áron vétetnek meg a földről...' (Jel 14:3). Énókhhoz hasonlóan Isten népe igyekszik szívét megtisztítani, Isten akaratát követni, mígnem visszatükrözik Krisztus képmását. Mint Énókh is tette, figyelmeztetni fogják a világot az Úr második eljövetelére és a törvényszegőket sújtó ítéletre... Miként Énókh mennybeszállt, mielőtt a világ víz által elpusztult, az élő igazak is a földről az égbe ragadtatnak, mielőtt az tűz által elpusztul.”
„Énókh szíve örökkévaló kinccsel volt tele. Feltekintett a mennyei városra; látta a dicsőség Királyát a Sionon. Minél jobban vágyott Isten otthonába, annál nagyobb volt érdeklődése... 'Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.' Énókh háromszáz éven át kereste a tiszta szívet, hogy összhangba legyen a mennyel. Három évszázadon át járt Istennel. Naponta vágyott közelebbi kapcsolatra, a közösségben való növekedésre, míg végül Isten magához emelte. Ott állt az örökkévaló világ küszöbén. Egyetlen lépés választotta el az áldott földtől, és most megnyíltak a kapuk, és az Istennel járás, mely olyan hosszúra nyúlt a földön, befejeződött a kapukon átlépve a Szent Városban. Ilyen közösségre kell törekednünk Istennel nekünk is.”
Isten szeretettel, együttérzéssel hív bennünket. Énókhoz hasonlóan feleljünk neki teljes szívből és elméből. Akkor Isten testünket szent templommá, lakhelyévé teszi. Úgy járhatunk Istennel, hogy Ő bennünk fog lakni. Ez lehet örömteli tapasztalatunk mostantól kezdve mindaddig, amíg Jézus el nem jön. Nincs nagyobb öröm és kiváltság, mint az, ha kezünket és szívünket egyesíthetjük azzal, aki szereti lelkünket. Teljes egységben, elveszve az Ő szerető karjaiban, tapintatosan gondoskodik rólunk és végül elvisz bennünket mennyei otthonunkba. Ne engedd, hogy bármi is megfosszon téged ettől a drága tapasztalattól. Egyetlen dolog van, amiért érdemes élni.
Kommentáld!