„És a
sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr
uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké. És te
nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom,
a Jeruzsálem leányának birodalma..”

 (Mikeás könyve 4. fejezet 7-8. vers)




Gyakran
rácsodálkozom arra, hogy Isten gondolkodása mennyivel különbözik a mi
elképzeléseinktől. 




Mikor azt
hisszük minden elveszett, nincs kiút és nincs remény, akkor a legváratlanabb eszközöket
felhasználva, nem várt módon fordít a körülményeken.




Így volt
ez a Babilonba elhurcolt fiatalok életében is, akiket Isten álmok útján
juttatott előkelő pozícióba, előkészítve az utat a majdani hazatérésre. „nem
erővel, nem hadsereggel, hanem az Ő Lelke által.” (Zak.4:6)




A római
elnyomás alatt sínylődő nép pedig valóságosan megtapasztalta, mit jelent Immanuel,
azaz velünk az Isten. De mégsem ismerték fel, mert nem úgy jelent meg a Szabadító,
ahogy ők várták. 




Ahogy Pál
írja: „ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: Hanem,
a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve
meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor.2:8-9)




S kikre
bízta az evangélium munkáját? Egyszerű halászokra, megvetett vámszedőkre,
fanatikus zelótákra, parázna asszonyokra… S miért?




„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és
az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat,
atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak,
nem sokan nemesek; 




Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az
Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki
magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemtelenjeit és
megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket
megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” (1Kor.1:25-29)




Ez az Isten uralma; amit te is megtapasztalhatsz, ha kezébe teszed életed.