Isten szüntelen figyelme

„Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.”Zsoltárok könyve 116:1-2

A „nagy” embereket többnyire igen nehéz elérni. Az elmúlt hetekben találkozót szerveztem néhány városi vezetővel, és volt ahová csak többszöri megkeresés után kaptam időpontot egy rövid beszélgetésre. Érthető is a dolog, hiszen sok-sok ember és ügyét, baját, igényeit kell figyelembe venniük. Magasabb szintű vezetőkhöz nyilvánvalóan még nehezebb eljutni.

Mi a helyzet a Királyok Királyával és Uraknak Urával? Hogyan juthatunk az Ő közelébe? Meghallgatja-e milliárdnyi teremtményének minden óhaját-sóhaját? Hitetetlen és természetes módon: igen!

Az imával kapcsolatos frusztrációink és vívódásaink valószínűleg abból adódnak, hogy Istent is magunkhoz hasonlítjuk. Mert, hogy mi tudunk úgy is hallgatni másokat, hogy közben nem figyelünk oda. Tudunk úgy beszélni, hogy valójában nem mondunk semmit. Mert mi nagyon sokszor igen felszínesen kommunikálunk. Akik már kicsit is foglalkoztak ezzel a témával, tudják, hogy a kommunikációnak több szintje van. Kezdve a felszínes, sablonos beszélgetéstől egészen az őszinte, nyitott, mély kapcsolatig, amikor megosztjuk egymással legbensőbb érzéseinket, gondolatainkat is. Sőt a kommunikációnak valójában csak a kisebbik részét alkotják a szavak, a többi a testbeszéd, a gesztusok.

A Biblia egyértelműen úgy mutatja be Istent, mint aki nemcsak törődik teremtményeivel, hanem az övéihez közel jön, figyel rájuk, meghallgatja őket. Az egyik legszebb példa erre az, amikor az egyiptomi fogságban szenvedő népét meglátogatja az Úr, és Mózesnek elmondja mennyire szívén viseli népe sorsát:  „Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre…” (1Mózes 3:7-8)

Nem tudom van-e még kérdés? Keressük meg az Urat most, bátran, bizalommal, mert örömmel figyel ránk!