ISTEN NYILA

"Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr elõtt szövetséget kötöttél én velem." 1Sámuel 20,8

Dávid és Jonathán emberileg barátok, de lelkileg testvérek. Csodálatos, amikor ilyen testvériség van a hívõ nép között. Amikor Krisztus visszajön, egyesül a Fõ a Testtel. A Mennyei lámpácskák címû könyvbõl olvastam azt az elmélkedést, hogy "A mi Krisztushoz való tartozásunk", és akkor éltem át, hogy olyan mélyen senkihez nem tartozom, mint Krisztushoz. Jonathán nem titkol el semmit Dávid elõl. Belõlünk sokszor hiányzik a teljes õszinteség. Másik tulajdonsága Jonathánnak az önfeláldozó hûség. Saul megmondta: "Mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod" (20,31). Jonathánnak ez nem számított. Nem mondta: akkor hadd haljon meg. A harmadik, amit az igerész elmond: Jonathán jelt ad Dávidnak. Van-e bennünk figyelem arra, amit az Úr mond? Sok mindent megérthetnénk belõle. Jonathán tudta, hogy nincs kegyelem Dávidnak. Ki-ment a gyermekkel a mezõre, ellõtte a három nyilat. Majd utána kiáltott a gyereknek: "Avagy nem tovább van-é a nyíl elõtte d?" Dávid számára ez annyit jelentett, hogy menekülnie kell, nincs kegyelem számára Saulnál. Istennek is volt egy fényes nyila. Dávid Fia valóban fényes nyíl volt, aki szíven találta az ellenséget. Isten elõttem is, utánam is mindent elvégzett ezzel a fényes nyíllal. Ez a nyíl célba talált, és nem volt többé lehetõsége a Sátánnak. Nem kell keresnem többé a nyilat, elõttem van-e vagy utánam. Nem kell harcolnom, csak látnom az Úr szabadítását. "Egyetlenegy áldozatával örökre töké-letesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).