Zsolt. 48,10. "A te kegyelmedröl elmélkedünk óh Isten a te a te templomodnak bensejében."

   KEGYELEM! Mit jelent ez a szó számunkra? Csak bűnösöknek jelenthet valóban sokat,azoknak akik megszabadultak egy sulyos tehertöl,a törvény kárhoztatásátol. Törvény alatt lenni nagyon megterhelő s az ember egészsége is veszélyben van. Dávid azt irja erröl a /Zsolt.32,3-4./ben "Mig elhallgattam megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.Míg éjjel nappal rám nehezedék kezed,életerőm ellankadt,mintegy nyár hevében." Dávid is bűnös ember lévén,a Bibliában "Isten szerint való férfiú" vagyis Isten előtt kedves férfiúnak van feljegyezve,mert tudott őszinte bűnbánattal az Úrhoz fordulni a kegyelem királyiszékéhez. Ezért számos zsoltárában Istent magasztalja azért a kegyelemért amit nem is érdemlett meg. Csupán a 136-os zsoltárában 26-szor említi a kegyelem szót Isten magasztalására. Elmondhatjuk,hogy nem csak a "templom bensejében" hanem munkahelyünkön, barátkozásaink alkalmával, akár betegágyon,vagy egészségesen, egy-egy jól sikerült diploma megszerzésekor,vagy jó termés betakarításakor, mindig Istenünk kegyelmére kellene gondolnunk, nem pedig érdemeinkre.

  Egy íhletett író EGW így fogalmazott: "Isten nem azért szeret bennünket mert mi előbb szerettük őt. Ellenkezőleg mikor még bűnösök voltunk Krisztus érettünk meghalt." /Róm.5,8./ Krisztus halálával minden feltételt megteremtett, az üdvöségünk érdekében. Noha engedetlenségünkkel kiérdemeltük Istenünk nemtetszését,kárhoztatását, Ő nem vetett el bennünket magátol.Nem hagyott magunkra hogy véges erőnkkel küszködjünk az ellenség hatalmával szemben. Mennyei angyalok vannak melletünk és vivják csatáinkat,és ha együttműködünk velük, győzelmet arathatunk a gonosz erői felett.  Krisztusban mint személyes Megváltónkban bízva mondhatjuk: /Róm.8,37./ "De mindezekben felettébb diadalmaskodunk azáltal aki minket szeretett."

  Kedves Testvérem! Mire használod fel az Isten kegyelmét? A kegyelem idejét,mely számunkra röpke 70-80-év? Milliók söprik félre Isten igazságos rendelkezéseit,mondván hogy a kegyelem alatt élünk. Nagyon meglepődnek egy napon majd mikor Jézus újbol eljő földünkre,s azt hallják szájábol: "Soha sem ismertelek titeket."/Mát.7,22-23./ Isten azt szeretné ha örömben boldogságban töltenénk el földi napjainkat. Ő is örvendezik amikor kegyelmét kiáraszthatja teremtményeire. Azokra akik  megragadva Isten igéreteit mind közelebb kerültek Jézus Krisztushoz, s rájuk vonatkozik az ige áldott igérete:"/Ef.1, 5-6./ Eleve elhatározván hogy minket a maga fiává fogad, Jézus Krisztus által,az ő akaratjának jó kedve szerint. Kegyelme dicsőségének magasztalására,amellyel megajándékozott minket ama szerelmesben.."  Dicsőítsük Istenünket az ő kegyelméért, mert egyedül Ő méltó a dicséretre!