IGÉK JÉZUS KRISZTUSRÓL – AKI

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya
kebelében van, Õ jelentette ki Õt. (Ján. 1,18.)
És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk, és láttuk az
Õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét, aki
teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (Ján. 1,14.)
Isten a Fia által szól nekem, akit tett mindennek örökösévé,
aki által a világot is teremtette, aki az Õ dicsõségének visszatükrözõdése,
és az Õ valóságának képmása, aki szavának
erejével tartja fenn a mindenséget, aki engem bûneimtõl
megtisztítván, leült a Felségnek jobbjára a Magasságban.
(Zsid. 1,1–3.)
Jézus, aki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál,
a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott
meg, mivel az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelte
a halált. (Zsid. 2,9.)
Olyan Fõpapom van, aki a mennyei Felség királyi trónjának
jobbjára ült, mint a szentélynek és amaz igazi sátornak szolgája,
amelyet az Úr és nem ember épített. (Zsid. 8,1–2.)
Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között,
az ember Krisztus Jézus, aki adta Önmagát váltságul mindenekért,
mint tanúbizonyság a maga idejében. (1Tim. 2,5–6.)
Aki önmagát adta énérettem, hogy megváltson engem minden
hamisságtól, és tisztítson Önmagának egy saját népet,
jó cselekedetekre igyekezõt. (Tit. 2,14.)
Aki Önmagát adta az én bûneimért, hogy kiszabadítson
engem e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és az én
Atyámnak akarata szerint. (Gal. 1,4.)
Aki örökkévaló Szellem által Önmagát áldozta fel ártatlanul
Istennek: megtisztítja az én lelkiismeretemet a holt cselekedetektõl,
hogy szolgáljak az élõ Istennek. (Zsid. 9,14.)
Aki Istennek elvégezett tanácsából és rendelésébõl adatott
halálra, akit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván;
mivelhogy lehetetlen volt Néki attól fogva tartatnia.
(Csel. 2,23–24.)
Drága véren váltattam meg, mint hibátlan és szeplõtlen
Bárányén, a Krisztusén, aki eleve el volt ugyan rendelve
a világ megalapítása elõtt, megjelent pedig az idõk végén
énérettem. Õ a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta.
(1Pét. 1,19–20. Jel. 13,8.)
Hálával teljes a szívem, mert megismertem az Atyát, és megismertem
azt, aki kezdettõl fogva van. (1Ján. 2,13.)
Isten megmutatta a Krisztusban az Õ hatalmának felséges
nagyságát és erejét, mikor feltámasztotta Õt a halálból, és
ültette Õt a maga jobbjára a mennyekben. Magasan minden
fejedelemség és hatalmasság és erõ és uraság és minden név
fölé, mely neveztetik nem csak e világon, hanem a következendõben
is: és mindeneket vetett az Õ lábai alá, és Õt tette
mindeneknek fölötte a Gyülekezetnek fejévé, mely az Õ
Teste, teljessége Õnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
(Ef. 1,19–23.)
Az az indulat van bennem, mely volt a Krisztus Jézusban is,
aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak
azt, hogy Õ az Istennel egyenlõ, hanem Önmagát
megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá
lett; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember,
megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a
keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalá
Õt, és ajándékoza Néki oly nevet, amely minden név fölött
való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké,
földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére. (Fil. 2,5–11.)
Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek
elõtte született; mert Õbenne teremtetett minden, ami van
a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár
királyiszékek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok;
mindenek Õáltala és Õreá nézve teremtettek;
és Õ elõbb volt mindennél, és minden Õbenne áll fenn. És Õ
a feje a Testnek, a Gyülekezetnek: aki a kezdet, elsõszülött a
halottak közül; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ; mert
tetszett az Atyának, hogy Õbenne lakozzék az egész teljesség;
és hogy Õáltala békéltessen meg mindent magával,
békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õáltala
mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.
(Kol. 1,15–20.)
Aki az én bûneimet maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek
meghalván, az igazságnak éljek: akinek sebeivel
gyógyultam meg. (1Pét. 2,24.)
Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; akinek
alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erõk. (1Pét. 3,22.)
Aki által van a menetelem is hitben ahhoz a kegyelemhez,
amelyben állok. (Róm. 5,2.)
Õ az, aki víz és vér által jött, Jézus a Krisztus; nemcsak
a vízzel, hanema vízzel és a vérrel. És a Szellemaz, aki bizonyságot
tesz, mert a Szellem az igazság. (1Ján. 5,6.)
Kegyelem nékem és békesség a Jézus Krisztustól, aki a
hû tanúbizonyság, a halottak közül az elsõszülött, és a föld
királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott
bennünket a mi bûneinkbõl az Õ vére által, és tett minket
királyokká és papokká az Õ Istenének és Atyjának: Néki
legyen dicsõség és hatalom mindörökkön örökké! (Jel. 1,4–6.)
Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja
az Úr, aki van, és aki volt, és aki eljövendõ, a Mindenható.
Az Elsõ és Utolsó, aki halott volt és él. (Jel. 1,8. 2,8.) Akinél
a kétélû éles kard van, az ámen, a hû és igaz bizonyság,
az Isten teremtésének kezdete. (Jel. 2,12. 3,14.) Az Isten Fia,
akinek szemei olyanok, mint a tûzláng, és akinek lábai
hasonlók az izzó fényû érchez. (Jel. 2,18.) Akinél van az isteni
hét Szellem és a hét csillag. (Jel. 3,1.) A Szent, az Igaz, akinél
a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja,
és bezárja és senki meg nem nyitja. (Jel. 3,7.)
Kijöttem a nagy nyomorúságból, és megmostam az én ruháimat,
és megfehérítettem ruháimat a Bárány vérében. Ezért
vagyok az Isten királyi trónja elõtt; és szolgálok Neki éjjel és
nappal az Õ templomában; és aki a királyi trónon ül, kiterjeszti
sátorát felettem. Nem éhezek többé, sem nem szomjúhozok
többé; sem a nap nem tûz rám, sem semmi hõség:
mert a Bárány, aki a királyi trónnak közepette van, pásztorol
és vezet engem, és a vizeknek élõ forrásaira visz engem; és
eltöröl Isten az én szemeimrõl minden könnyet. (Jel. 7,14–17.)
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és
aki azon ül vala, hívatik vala Hûnek és Igaznak, és igazságosan
ítél és hadakozik. És az Õ szemei olyanok, mint a tûzláng;
és az Õ fején sok korona. És az Õ szájából éles kard jõ
vala ki, és az Õ ruháján és tomporán oda vala írva az Õ neve:
királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel. 19,11–12. 15–16.)