Doug Bachelor: Kedves barátaim, szeretnék nektek egy újonnan napvilágra került nagyon
érdekes eseményről beszélni, melynek mély prófétikus vonatkozásai vannak. Tekintsük meg
ezt a videót, mely most került fel az internetre; ez egy különleges üzenet Ferenc pápától egy
ülés  résztvevőinek,  pünkösdi,  karizmatikus  felekezetű  lelkészeknek,  mely  egy  felhívás
részükre, hogy egyesüljenek, illetve újra csatlakozzanak a katolikus egyházhoz. Arra hívja
őket, hogy egyek legyenek, úgy gondolom, ez nagy jelentőségű dolog. Nem tudjuk most
bemutatni a  teljes  videót,  fel fogjuk  majd tenni  az  Amazing Facts  honlapjára,  és akkor
egészében megtekinthető lesz, most azonban szeretnék kiemelni belőle dolgokat, és ezekre
iránytani a figyelmeteket.
Tony Palmer:  Hiszem, hogy Isten azért hozott ide engem, az ez évi lelkészértekezlet után,
hogy Illés lelkével legyek itt. Hadd magyarázzam meg. Illés lelke volt Keresztelő Jánoson,
hogy a fiak szívét az atyákhoz fordítsa.
Doug Bachelor: Pillanatokon belül egy személyes üzenetet láthatunk Ferenc pápától, de
számomra sokkal érdekesebb kérdés, hogy ki is ez a püspök, Tony Palmer, ez a nagyon lelkes
egyén,  aki  úgy  látszik,  személyes  viszonyban  van  a  pápával,  és  aki  a  pápa  követeként
érkezett.  Közvetítőnek  látszik,  aki  nem  kimondottan  katolikus,  hanem  anglikán,  akinek
missziója arra specializálódik, hogy elhozza az egységet az egyházak számára. Nem csak erre
a karizmatikus konferenciára jött el, hanem sokfelé jár, ahová csak tud, hogy összehozza
egymással a különféle egyházakat. Mesteri munkát végez, amint Illésként állítja be magát,
azzal az üzenettel, hogy visszavigye a gyermekeket az atyákhoz, és az atyákat a fiakhoz. Az
egység üzenete ez, mely jelentéktelenné minősíti a tanbeli különbözőségeket. Hallgassuk
tovább!
Tony Palmer: És az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, hogy utat készítsen az Úrnak. Tudjuk,
hogy a próféciának mindig kettős teljesedése van. Tudjuk, hogy Illés vissza fog térni a
második eljövetel előtt is. És én megértettem, hogy Illés lelke nem más, mint a megbékéltetés
lelke. Hogy a szívek újra egymásra találjanak. Ez nagyon fontos. Tudjuk, hogy az első ezer év
során  egyetlen  egyház  volt,  melyet  katolikusnak  neveznek,  márpedig  a  „katolikus”  szó
egyetemest jelent, nem pedig rómait. Ha újjászületettek vagytok…, emelje fel a kezét, aki
újjászületett! (felemelik) Katolikusok vagytok! (nevetnek)
Doug Bachelor: Ezt nem is szeretném meglovagolni, mert a katolikus szó valóban azt jelenti,
hogy egyetemes, ebben igaza van. De amit itt láthattok, az egy nagyon óvatos, de szándékos
lerombolása a katolikusok és protestánsok közötti különbségeknek. Folytassuk a lejátszást!
Tony Palmer: Vegyétek vissza, szerezzétek vissza, ami a tiétek! Katolikusok vagyunk! De
történt egy szakadás az első millennium végén, létrejött a keleti és nyugati egyház, ez már
kettő. Aztán 500 évvel később jött Luther és a protestantizmus, ezzel már három egyház lett.
Ez eddig 1500 év. Három felekezet, jobban mondva egyház. Luther korától pedig máig,
33 000 új felekezet jött létre.
Doug Bachelor: A lutheri reformációról beszél, és úgy igyekszik azt beállítani, mintha az
csupán egy elégedetlen pap lázadása lett volna, de valójában ez egy olyan mozgalom volt,
mely számos teológiai különbözőségen alapult.
Tony Palmer: Azért jöttem, hogy megértsük: a sokféleség, a változatosság Istentől való
dolog. A megosztás az, ami ördögtől való. (taps)
Doug Bachelor: Nem tudom, értitek-e , barátaim, de én úgy vélem, ez jelentőségteljes. A
változatosság  isteni  dolog,  csodálatos.  De  a  megoszlás  már  ördögi  dolog  lenne?  Ez  így
nyilvánvalóan nem igaz. Nem minden megoszlás való az ördögtől. A Biblia azt mondja, hogy
Isten Igéje megoszt. Éles, mint a kétélű kard. Jézus azt mondta, hogy nem békességet hozni
jött, hanem kardot. Pál azt mondja, hogy ki kell vonulnunk és el kell különülnünk. Amikor az
apostolok a maguk idejében kiálltak az igazságért, akkor is nagy szembenállás volt köztük és
a  nagy  egyház  között.  Hasonlóképpen,  amikor  mi  is  kiállunk  az  igazságért  az  utolsó
napokban, nem csak hogy csalóknak, de ördöginek neveznek minket.
Tony Palmer:…………………..A dicsőség, mely az Atyáé, melyet Jézusnak adott, ez a
dicsőség volt Isten jelenléte. Mi a karizmatikus megújulás lényege? Az, hogy megtapasztaljuk
Isten jelenlétét. Azt mondja, hogy nékik adom dicsőségemet, abból a gyakorlati okból, hogy
egyek legyenek! A dicsőség az, mely összeköt minket, nem a tanítás!
Doug Bachelor: Azt mondja tehát, hogy a dicsőség köt össze minket, nem a tanítás. Nem
tudom, említettem-e korábban, hogy Tony Palmer egyben karizmatikus lelkész is, támogatja
és  gyakorolja  is  a  nyelveken  szólást.  A  karizmatikus  mozgalom  egy  nagyon  érdekes
mozgalom,  ténylegesen  megvan  benne  a  spiritualizmus  egy  formája,  ami  a  hangsúlyt  a
tanokról a  lelki  dolgokra  helyezi.  Van még egy  fontos dolog Tony Palmer  személyével
kapcsolatban.  A  következőt  mondta  a  hallgatóságnak:  „Amikor  a  feleségem  látta,  hogy
lehetne katolikus, karizmatikus, evangéliumi keresztény, vagy pünkösdi, és hogy a katolikus
egyház  mindezt  elfogadja,  akkor  úgy  gondolta,  hogy  visszaereszti  gyökereit  a  katolikus
kultúrába, és így is tett.” Így tehát félreérthetetlen Palmer célja, hiszen azt mondta, hogy a
felesége hitte: mindezt akkor valósíthatja meg, ha visszatér a katolikus kultúrához. És ez kell
hogy legyen minden keresztény célja is, akik összegyűlnek: hogy elismerjék a katolikus
kultúrát.
Tony Palmer: Ez a dicsőség. Ha elfogadod, hogy Krisztus bennem él, és Isten jelenléte
bennem van, és az Ő jelenléte bennetek is megvan, akkor az minden, amire szükségünk van.
…………………..
Doug Bachelor: Tehát ne aggódjunk a tanok miatt. Azokat majd megoldjuk, amikor már a
mennyben leszünk. Mi csak szeressük egymást. Pedig a tanítás nagyon is fontos. Jézus azt
mondta, hogy megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket. Amikor Jézus a
hegyi beszédet tartotta, a nép az ő tanításán csodálkozott. Mit tegyünk tehát? Tegyük félre a
hegyi beszédet, mondván, hogy tőlünk csak azt várják el, hogy szeressük egymást? A tanbeli
kérdéseket majd megoldjuk később, ez a mantra, amit újra meg újra hallunk….
Tony Palmer: Ezért a keresztény egység a hitelesség alapja. Jézus azt mondta, hogy a világ
nem fog hinni addig, amíg egyek nem leszünk. A megosztottság lerombolja hitelességünket.
A  félelem  az,  ami  megosztottságban  tart  minket,  mert  a  félelem  nem  más,  mint  hamis
bizonyíték, mely igaznak látszik.(Szójáték az angol  fear  azaz  félelem szó betűivel: False
Evidence Appearing Real). Mert félelmetek nagyrészt a propagandának köszönhető.
Doug  Bachelor:  Tehát  azt  hallottuk  most,  hogy  a  protestáns  tanítás  propaganda,  mely
félelmet kelt. És mint ilyen, rossz. Ne féljetek ettől a propagandától!
Tony Palmer: Ezt a történelem is mutatja. Hiszen 1999-ben a római katolikus egyház és a
lutheránus protestáns egyház aláírt egy nyilatkozatot, ami véget vetett a protestálásnak. Luther
úgy hitte, hogy kegyelemből, hit által üdvözülünk egyedül. Amen?
Doug Bachelor: Egy apró helyesbítés szükséges ide. Nem csak Luther hitt ebben. Odaszentelt
keresztények tízezrei akartak e tekintetben visszatérni a Bibliához. Ebben hitt Husz, Wyclif,
Tyndale és minden nagy reformátor, nem csupán Luther.
Tony Palmer: A katolikus egyház azt tanította, hogy cselekedetek által üdvözülünk, és ez
ellen történt a protestálás. De 1999-ben ezt írták közösen. Mert a protestáns egyházban az
olcsó kegyelem tana alapján sokan voltak az olyan újjászületettek, akik gyümölcs nélküliek
voltak. És mivel nem is keresték a gyümölcsöket, nem ez volt a kérdés, hiszen nem volt
szükséges az üdvösséghez. És nem is szükséges, mert jóságos bíránk van, aki megment
minket.  A  két  egyház tehát  egymás  mellé  tette  e két  definíciót.  Figyeljetek, szó  szerint
olvasom  a  vatikáni  honlapról:  „A  megigazulás  azt  jelenti,  hogy  maga  Krisztus  a  mi
igazságunk,  melyben  részesülünk  a  Szentlélek  által,  az  Atya  akarata  szerint.  Mi  együtt,
katolikusok és protestánsok (lutheránusok) hisszük és valljuk, hogy egyedül kegyelem által,
Krisztus megmentői  munkájába vetett hitből,  és nem valamiféle saját  érdemünk  alapján,
elfogadottak vagyunk Isten előtt, és részesülünk a Szentlélekben, aki megújítja szívünket,
miközben jó cselekedetekre képesít és hív minket.
Doug Bachelor:Ez elsőre úgy hangzik, mint ami ellen Luther protestált. Luther nem csupán
egy dolog ellen protestált. 95 különböző pontot szögezett ki a wittenbergi templom ajtajára.
Az  imént  csupán  egyetlen  kérdésről  hallottunk,  de  nem  ez  volt  az  egyetlen.  Ha
megfigyeltétek,  a  dokumentumban  a  katolikus  egyház  olyan  csavaros  megfogalmazást
használ, amellyel kikerüli azt, hogy le kelljen mondania bármilyen tanításáról, vagy el kelljen
ismernie valamely tévedést. Nincs időnk most ebbe jobban belemenni, de a lényeg, hogy nem
egészen az a valóság, ami a felszínen megjelenik.
Tony Palmer: Ez véget vetett a lutheri protestantizmusnak. Testvérek, Luther protestálásának
vége! És ezzel a tiéteknek is. Ezt a lutheránus egyház világszéles szövetsége írta alá 1999-ben, majd öt évvel később a metodisták is aláírták ugyanazt a nyilatkozatot, de egészen máig
egyetlen evangéliumi protestáns sem szánta rá magát, hogy aláírja a nyilatkozatot, mellyel
kifejeznénk egyetértésüket testvéreikkel abban, hogy kegyelemből tartatunk meg hit által a jó
cselekedetekre, és én úgy vélem, ezt a dolog rendezésre szorul.
Doug Bachelor: Nos, igen keményen feladja a leckét, mikor azt mondja, hogy a lutheránusok
aláírták a nyilatkozatot, miszerint a protestálásnak vége, majd hozzáteszi, hogy a metodisták
is aláírták ezt, és most már az evangéliumi keresztényeket és pünkösdieket keressük fel azzal
a kéréssel, hogy ők is írják alá, és így mindnyájan újra egyek legyünk.
Tony Palmer: Most kihívás előtt álltok. A protestálásnak vége lett 15 évvel ezelőtt. Kicsit
arcátlanul  állok  itt,  amikor  lelkésztársaimnak  arról  beszélek,  hogy  nincs  többé
protestantizmus, hiszen hogyan létezhet akkor protestáns egyház?
Doug Bachelor: Úgy vélem, könnyű észrevenni, mire megy ki a dolog. A protestánsok és
katolikusok közti különbség darabjaira hullik. Ez a mozgalom egyetlen világvallás létrejöttét
célozza meg, és ez pontosan az, amiről a prófécia beszél, hogy meg kell történnie Jézus
visszajövetele előtt. A világ most megremeg; csak két csoport lesz, amikor Jézus visszajön, az
egyik  Isten  pecsétjét,  a  másik  a  fenevad  bélyegét  viseli  magán.  Ha  33  000  különböző
keresztény felekezet létezik, akkor nyilvánvalóan valaminek történnie kell, ami létrehozza ezt
a két tábort, és most éppen ennek a próféciának a beteljesedését látjuk, barátaim. Ez ilyenfajta
kijelentések  közlik  a  felhívást  mindenki  felé,  hogy  egyetlen  egységesített  testületbe
tömörüljenek, ahol a tanítás és a Biblia szerepe jelentéktelenné válik.
Tony Palmer: Lehet,  hogy újra katolikusok  leszünk,  az  egyetemesség  értelmében. Nem
protestálunk többé az üdvözülés katolikus tanítása ellen. Most már ugyanazt az evangéliumot
hirdetjük.
Doug  Bachelor:  Ugyanazt  az  evangéliumot  hirdetjük?  Hacsak  nem  történtek  radikális
változások 1999 óta, amelyekről nem tudok. Csak néhány példát szeretnék említeni az éles
különbségek közül, melyek a reformációhoz vezettek: A Biblia azt tanítja, hogy ne hajoljunk
meg szobrok előtt, ez a Tízparancsolat egyik tétele, és az evangélium része. A katolikus
egyház azt mondja, hogy hajoljunk meg szobrok előtt. A Biblia azt mondja, hogy mindnyájan
vétkeztünk, kivéve Jézust, a katolikus egyház szerint Mária is bűntelen volt. A Biblia szerint
Jézus  az  egyetlen  közvetítő  Isten  és  ember  között.  A  római  egyház  szerint  Mária  társközvetítő. A Biblia szerint Krisztus egyszer s mindenkorra hozta meg áldozatát mindenkiért.
(Zsid 7:27). A katolikus egyház  azt  tanítja, hogy a  pap  feláldozza  Krisztust az  oltáron,
valahányszor misét mutat be. A Biblia szerint minden keresztény szent és pap. (Ef 1:1). A
római  egyház  szerint  a  szentek  és  a  papok  speciális  osztályt  képviselnek  a  keresztény
közösségen belül. A Biblia szerint minden keresztény tudhatja, hogy örök élete van (1Jn
5:13). A katolikus egyház szerint a keresztények nem tudhatják, és nem is kell tudniuk, hogy
van-e örök életük. A Biblia azt tanítja, hogy a vallási vezetőket ne hívjuk atyának. A katolikus
egyház szerint atyáknak kell őt hívnunk, például Tony Palmer tiszteletes is atya. A Biblia azt
mondja, hogy ne ismételgessük az imákat. A katolikus egyház azt tanítja, hogy ismételgessük
az Üdvözlégy Máriát és a Miatyánkot. A Biblia szerint Istennek valljuk meg bűneinket, és
egyedül ő bocsáthatja meg azokat. A római egyház azt tanítja, hogy a papoknak valljuk meg
bűneinket. A Biblia azt tanítja, hogy a keresztség előtt az embernek meg kell tanítani az
evangéliumot, Krisztus rendeléseit, hitre és bűnbánatra kell jutnia. A katolikus egyház szerint
a kisgyermekeket meg kell keresztelni, mert ha azelőtt halnak meg, a pokolra jutnak. A
Bibliában a purgatórium, a halottakért való imádkozás csupán a pogányok gyakorlataként
jelenik  meg.  Nagy  teológiai  különbségek  vannak  tehát  a  között,  amiért  a  protestánsok
meghaltak és vérüket ontották, és a között, amit a katolikus és néhány ortodox egyház hisz. És
azt várják tőlünk, hogy ne foglakozzunk az igazsággal, csak szeressük egymást, és ilyen
módon evangelizáljunk. Az evangelizálásnak az igazságon kell alapulnia. Beszélhetnék most
erről, de térjünk vissza a videóhoz.
Tony Palmer: Azt hirdetjük, hogy kegyelemből, egyedül a hit által…Egyedül az Ige volt az
érv  500  éven  át.  A  protestálásnak  vége  van,  vége.  Szeretnék  most  imádkozni,  aztán
megnézzük a videót. Hiszem, hogy egyre több ember indul majd el a világba és munkálkodik
az egyházak között Illés lelkével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és a fiak szívét az atyákhoz
fordítsa, hogy felkészítsen egy népet az Úr számára, a megbékéltetés szolgálatára. Annyi
eszközt  és  energiát  kell  a  megbékéltetés  szolgálatába  fektetnünk,  amennyit  az
evangéliumhirdetésbe is fektetünk. Alapzat nélküli falakat építünk? Buzdítlak benneteket,
hogy találjatok építőket. Szeretnék most imádkozni, ha egyetértetek, feleljetek ámennel. Ez a
haldokló ember imádsága. Ha tudod, hogy hamarosan meg fogsz halni, akkor bizonyára a
legfontosabb dolgokért imádkozol:  Nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő
beszédökre hisznek majd én bennem;  Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem,
Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem.   És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek
legyenek, amiképpen mi egy vagyunk. Dicsőség az Atyának, ámen.
Doug  Bachelor: Persze, Jézus imádságának ez a részlete arról szól, hogy egység lesz és
mindnyájan egységre jutunk, erről beszél 17:17-ben is: szenteld meg őket a te igazságoddal, a
te igéd igazság. Isten Lelke, az Igazság Lelke lesz az, aki egységre vezet bennünket. Igen, a
tanítás, mert az Ige nem más, mint a tanítás. János 16:13: De mikor eljő amaz, az igazságnak
Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat
szólja,  amiket  hall,  és  a  bekövetkezendőket  megjelenti  néktek.  Az  igazság  az,  amiben
egységre kell jutnunk, a tanítás által kell Isten népének közelebb kerülnie egymáshoz, a
biblikus teológia alapján. Az igazság tanítása hoz minket közel egymáshoz Krisztusban, mert
Jézus a testté lett Ige, és nem valamilyen karizmatikus érzésben, a dicsőség érzésében kell
egyesülnünk, sem nem a keresztségkor elnyert nyelvek adományában. Nem ez egyesíti az
egyházat, ez nem az igazi egység. A Biblia egyébként is nagyon keveset beszél ezekről. Most
pedig Tony lejátssza a pápa videóját.
Ferenc pápa: Kedves testvérek! Bocsánat, hogy olaszul beszélek, de nem tudok angolul. De
valójában nem is olaszul, sem nem angolul, hanem szívből szeretnék beszélni.
Doug Bachelor: Először is, úgy gondolom, a közönség meg volt döbbenve, amikor meglátták
a pápát a képernyőn, hiszen ez valóban ő maga volt, nem egy levélen keresztül üzent, hanem
személyesen üdvözölte a konferencia résztvevőit, amint később el is mondja a videón: régi
barátján, Tony Palmeren keresztül üzent nekik. Gondolhatjuk, micsoda befolyása lehet ennek
a személynek a Vatikánban, és még mit láthatunk majd ebből a jövőben…Újból szeretném
elismételni, hogy Krisztus igaz követői nem feltétlen az én egyházam tagjai, hiszem, hogy
vannak hiteles, őszinte keresztények és különféle felekezetek. Maga a pápa is egy csodálatos
embernek tűnik, engem a nagyapámra emlékeztet, egészen olyan, mint a nagyapám. Csupán
arról szeretnék megbizonyosodni, hogy nem dől be mindenki annak, hogy ez az üzenet
valóban  annyira  baráti  és  szívből  jövő,  mint  amilyennek  látszódni  szeretne.  Nagyon
valószínű, hogy az üzenetet előre megírták, legalábbis voltak vázlatok, feljegyzések. és át is
nézték, mielőtt felvették. Rögtönzésszerűen lett felvéve, de biztos, hogy volt egy vázlata, és
mint ilyen, stratégiai szerepe van. Lehet, hogy okostelefonnal vették fel, de nézzük tovább.
Ferenc pápa: Ez egy olyan nyelv, mely egyszerűbb és hitelesebb, és amelynek különleges
nyelvezete  és  nyelvtana  van.  Egyszerű  nyelvtana  van.  Két  szabálya  van:  szeresd  Istent
mindenekfelett, és szeresd embertársadat, mert ő a testvéred. Ezzel a két szabállyal előbbre
juthatunk.
Doug Bachelor: Ezt hallom mindenfelé más keresztényektől, amikor evangelizációs körúton
vagyok az országban vagy a világon, hogy nincs szükségünk a Tízparancsolatra, vagy a
szombatra…Az igaz, hogy a Tízparancsolat összefoglalása az Isten és embertársaink iránti
szeretetben áll, és ez a szívben van. De időnként ezt a kijelentést arra használják fel, hogy
lerombolják az Isten konkrét parancsolatai iránti engedelmesség fontosságát. És miközben ez
szép, és egyetértünk azzal, hogy szeretnünk kell Istent és embertársainkat, ez nem azt jelenti,
hogy  félredobjuk  a  Tízparancsolat  egyes  kívánalmai  iránti  engedelmesség  jelentőségét.
Haladjunk tovább…
Ferenc pápa:Testvéremmel, Tony Palmer tiszteletessel vagyok itt, aki évek óta a barátom.
Beszélt  nekem  az  értekezletetekről,  a  találkozótokról,  és  most  örömmel  üdvözöllek
benneteket. Örömmel, de egyúttal sóvárgással köszöntelek titeket. Örömmel, mert örülök
annak, hogy az egyetlen Urat, Jézus Krisztust imádni gyűltetek egybe, és hogy imádkozzatok
az Atyához a Lélek elnyeréséért. Örülök ennek, mert látható, hogy Isten az egész világon
munkálkodik.  Sóvárgást  is  érzek,  mert…na  de  úgy  van  ez,  mint  a  külvárosainkban.  A
külvárosokban vannak egymást szerető és egymást nem szerető családok. Családok, akik
összejönnek,  és  családok,  akik  elkülönülnek  egymástól.  Mi  pedig…hadd  mondjam  ki,
elkülönültek vagyunk.
Doug Bachelor: Azt mondja tehát, hogy egyrészt örömmel köszönti őket, mint akik Jézus
Krisztust  imádni  gyűltek  össze,  másrészt  hozzáteszi,  hogy  vágyakozással,  az  olasz  szó
fordítása alapján mintegy nosztalgiával tekint erre az alkalomra, emlékezve azokra az időkre,
amikor még egy nagy családot alkottak mindnyájan. És most újra egy családdá kell lennünk,
ez az üzenet fő hangsúlya.
Ferenc  pápa:  Elkülönültek  vagyunk,  mert  a  bűn,  a  mi  bűneink  választanak  el  minket
egymástól. A történelem során felhalmozódott félreértések. A bűnnek hosszú útja ez, melyben
mindnyájan  részt  vettünk.  Ki  hibáztatható  ezért?  Mindnyájan  osztozunk  a  felelősségben.
Mindnyájan vétkeztünk. Egy hibátlan van csupán, az Úr.
Doug Bachelor: Számomra ez volt talán az évezred legenyhébben fogalmazott kijelentése.
Hogy annak a 30 és 50 millió fő közötti embernek a kivégzése a katolikus egyház részéről
csupán egy nagy félreértés lett volna, és nem tudjuk, ki hibáztatható érte..nos, úgy gondolom,
ez azért van, mert olyan nagy eltérések vannak a teológiai felfogásokban, hogy az emberek
nem ismerik fel az egyház felsőbbrendűségét és tekintélyét, márpedig nem hiszem, hogy ezen
a ponton megváltoztatta volna a véleményét…
Ferenc pápa: Sóvárogva várom, hogy ez a különállás véget érjen és közösségre lépjünk
egymással. Vágyom erre az ölelésre, melyről a Szentírás beszél, hogy amikor József testvérei
az éhínségtől szenvedtek, lementek Egyiptomba, hogy élelmet vásároljanak.
Doug  Bachelor:  A  pápa  most  átvált  egy  hasonlat  elbeszélésébe,  úgy  gondolom,  igazán
ragyogó ötlet ilyenkor egy ölelésről beszéli és József történetével hozni összefüggésbe a
dolgokat. Miközben Józsefről beszél, próbáljuk elképzelni, milyen képek, milyen gondolatok
villannak fel ebből a hallgatói fejében. A pápa úgy állítja be magát a katolikus egyházon
belül, mint József. József, akit testvérei félreértettek és elárultak, de aztán olyan után kezdtek
el sóvárogni, amit csak József adhatott meg nekik. Végül eljöttek és meghajoltak József előtt,
aki az uralkodójukká lett. Elkülönültek testvérüktől, de eljöttek és megölelték őt. József is
megölelte őket és megbocsátotta nekik, amit tettek. Döntse el mindenki maga, miközben ezt
az analógiát szemléli, hogy ki is József ebben a történetben…
Ferenc pápa: Volt pénzük, de a pénzt nem ehették meg. De valami többre leltek, mint
élelemre. A testvérüket találták meg. Mindnyájunknak vannak értékeink. Kultúránk értéke,
történelmünk értéke,  gazdagok  vagyunk  kultúránkban és  vallási értelemben,és  különböző
hagyományaink is vannak. De rá kell találnunk egymásra, mint testvéreinkre. Együtt kell
sírnunk, ahogyan József is tette. Ezek a könnyek egyesítenek minket. A szeretet könnyei. Úgy
beszélek veletek, mint testvéretek. Egyszerűen szólok hozzátok. Örömmel és sóvárgással.
Hadd  növekedjék  sóvárgásunk,  mert  ez  arra  hajt  minket,  hogy  egymásra  találjunk  és
megöleljük egymást. És hogy együtt imádjuk Jézus Krisztust, a történelem egyetlen Urát.
Őszintén  köszönöm,  hogy  meghallgattatok.  Őszintén  köszönöm,  hogy  a  szív  nyelvén
szólhattam  hozzátok.  És  egy  szívességet  is  kérek  tőletek.  Imádkozzatok  értem,  mert
szükségem van az imádságaitokra. Én is imádkozni fogok értetek, de nekem is szükségem van
imáitokra. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy egyesítsen mindnyájunkat. Rajta, hiszen testvérek
vagyunk. Öleljük meg egymást lélekben, és engedjük, hogy Isten bevégezze a munkát, amit
elkezdett. Ez egy csoda. Az egység csodája elkezdődött. Egy híres olasz író, Manzoni egy
egyszerű emberről írt egyik regényében, aki ezt mondta: „Sosem láttam olyat, hogy Isten
megkezdett volna egy csodát, amit ne végzett volna be.” Ő be fogja végezni az egységnek ezt
a csodáját.
Doug Bachelor: Most szándékosan hagytam a pápa szavait hosszabban, megszakítás nélkül
lejátszani, mert úgy gondoltam, fontos számotokra, hogy megértsétek, és én magam is jobban
belelátok,  ha  megnézem  újra.  Egymás  megöleléséről,  az  egység  csodájáról,  könnyeink
egyesítéséről és arról beszél, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, Valójában ez egy felhívás a
csökönyös protestánsok felé, hogy térjenek haza. Hiszen amikor József testvérei megtalálták
Józsefet,  végül  Egyiptomba  költöztek,  oda,  ahol  József  volt…Lássuk,  hogyan  fejezi  be
mondanivalóját.
Ferenc pápa: Kérlek, adjátok rám áldásotokat, és én is áldásom adom rátok. Testvér a
testvért. Ölellek titeket. Köszönöm.
Kenneth  Copeland:  Ó,  dicsőség  az  Úrnak!  Dicsőség,  dicsőség!  Köszönjük,  Tony…
Imádkozzunk! Ó, Atyánk…
Doug Bachelor: Most Kenneth Copeland lépett fel az emelvényre, aki valójában magának
Oral Robertsnek a tanítványa, és valószínűleg a legelőkelőbb karizmatikus vezetők egyike
Észak-Amerikában, az egészség és gazdagság evangéliumának jól ismert hirdetője. Az is
érdekes, hogy Ken Copeland és Ferenc pápa egyaránt 77 évesek, tehát ugyanazon korszak
szülöttei. A terem laikusokkal, vezetőkkel és lelkészekkel, akik ugyanazt az üzenetet hallják a
pápától, és mindnyájan felállnak, tapsolnak és kezüket felemelve ünnepelnek, és egyformán
csodálatosnak tartják az üzenetet. Folytassuk tovább…
Kenneth Copeland:Atyánk! Mi biztosítjuk, amit kér tőlünk (a pápa). És teljesen egyetértünk
az  ő  kérésével,  az  ő  szíve  kívánságával  a  Krisztus  testének  egységét  illetően.  Hitünk
egységében jövünk most össze, alleluja!
Doug Bachelor: Úgy tűnik tehát, hogy egyetért a pápa szándékával, és azt mondja, hitük
egységében gyűlnek össze. Lássuk, mi történik ezután.
Kenneth Copeland: Atyánk, ahogy a Szentírás is mondja, közülünk senki sem tud a maga
erejéből helyesen imádkozni, a lelki emberre van szükségünk, ezért imádkozunk, add nekünk
ezt a Szent Szellem csatornáján keresztül! A hit imáját kapjuk, szavakat adsz nekünk, Uram,
melyek nem a mieink…(innentől kezdve „nyelveken szól”)
Doug Bachelor: Sehol sem találok példát a Bibliában arra, hogy Jézus ehhez hasonlóan
imádkozott volna. Amikor azt mondta tanítványainak, hogy bizonyos alkalmakkor nyelveken
fogtok beszélni, ezt úgy értette, hogy megkapják a természetfeletti képességet arra, hogy
olyan nyelveken beszéljenek, amelyeket egyébként nem ismertek és nem tanultak, abból a
célból, hogy azoknak is hirdethessék az evangéliumot, akik ezeken a nyelveken értettek.
Kenneth  Copeland:  (miután  kijózanodott  nagyjából):  Alleluja,  alleluja,  dicsőség,
dicsőség….Köszönjük Atyánk, köszönjük Atyánk, köszönjük Atyánk…..köszönjük Úr Jézus.
Tony, hozd a telefonodat, gyere! Készítsünk egy videofelvételt, lépj fel ide. Így csináljuk,
hogy lássa az egész gyülekezetet.
Doug Bachelor: Nos, ez egy egész ragyogó ötlet a piaci célok szempontjából, hogy Kenneth
Copeland azt mondja, szeretnénk egy személyes válaszüzenetet küldeni. a Vatikánnak, a
pápának.
Kenneth Copeland: Kedves Uram! Köszönjük neked szívünk mélyéből. Ezek a vezetők
mögöttem szó szerint tízezreket képviselnek most. Olyan embereket, akik szeretnek téged,
akik  veled  együtt  hisznek  Istenben,  és  biztosítják  kérésed  teljesülését.  Éppen  most
imádkoztunk érted és veled, és ezt a Lélekben tettük. És hiszünk abban, hogy megkapjuk,
amit Jézus ígért Márk 11:24-ben: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt
megnyeritek, és meglesz néktek.” Ezt kívánom mindnyájukkal együtt. Amint az efézusi levél
4. fejezetében olvassuk: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének  egységére,  érett  férfiúságra,  a  Krisztus  teljességével  ékeskedő  kornak
mértékére”. Köszönjük neked. Megáldunk téged és mi is áldást veszünk tőled. Ez nagyon
fontos számunkra. Teljes szívünkből és teljes lelkünkből, minden erőnkből küldjük neked
áldásunkat. Köszönjük neked, és köszönet Istennek érted. És most mindannyian együttesen
kívánjuk neked: Légy áldott! Légy áldott! Ámen! Ámen! Ámen!
Doug Bachelor: Tony tiszteletes most meghívta Kenneth Copelandet a Vatikánba. Érdekes
lesz látni,  hogy  ez megtörténik-e és hogy milyen kimenetele  lesz. Gondolom, mindenki 
számára világos, hogy elfogadták a pápa ölelését és egységre hívó üzenetét, hiszen elfogadták
áldását és ők is áldásukat küldték neki.
Kenneth Copeland: Tony, köszönjük neked. Áldást hoztál ma erre a helyre…Azt mondom
nektek,  hogy  a  menny  itt  van  ezen  a  helyen…(nevet)…Ó,  köszönöm.  Uram…Tudjátok,
amikor először indultam misszióútra 47 évvel ezelőtt, akkor még mindez lehetetlen volt….
Doug Bachelor: Ez így igaz. Ő is felismerte, hogy mennyit változtak a dolgok, mióta először
ment misszióútra, mert a karizmatikus és a pünkösdi keresztények igen erős protestánsok
voltak és azt tanították, hogy a Jelenések könyvének fenevada a katolikus egyház. A dolgok
radikálisan  megváltoztak,  most  feketén-fehéren  láthattuk.  És  a  tanítás  is  megváltozott.
Barátaim, lezárásképpen szeretnék  felolvasni nektek  valamit,  és ajánlom, remélem,  hogy
további kutatásra, gondolkodásra fog ez ösztönözni titeket. A nagy küzdelem című könyv 35.
fejezetéből való az idézet. Mondjátok meg ti magatok, hogy beteljesedett-e a prófécia.
„A protestánsok ma sokkal jobban kedvelik a katolicizmust, mint korábban. Azokban az
országokban, ahol nem a katolicizmus a főhatalmasság, és a pápisták engedékeny hangot
ütnek meg, hogy befolyásra tegyenek szert, egyre nagyobb lesz a közömbösség azokkal a
tantételekkel szemben, amelyek elválasztják a reformált egyházakat a pápai hierarchiától. A
protestánsok  körében  egyre  nagyobb  súlya  lesz  annak  a  véleménynek,  hogy  a  lényeges
kérdésekben  nem  is  különbözünk  annyira,  mint  gondoltuk,  és  egy  kis  engedmény  a  mi
részünkről közelebb fog vinni minket Rómához. Volt idő, amikor a protestánsok nagyon
értékesnek  tartották  a  lelkiismereti  szabadságot,  amelyet  olyan  drágán  vásároltak  meg.
Gyermekeiket  arra  tanították,  hogy  idegenkedjenek  a  pápaságtól,  és  a  Rómával  való
egyezkedést  Istennel  szembeni  hűtlenségnek  tartsák.  De  mennyire  másként  vélekednek
most!” (Nagy küzdelem, 563. oldal.)
Barátaim, ez a prófécia ma fületek hallására teljesedett. Mindezek fényében most már tudom,
miért segített minket az Úr három és fél éven át abban, hogy a legfontosabb 90 perces DVD
elkészülhessen.  Ez  egy  dokudráma,  melyet  most  adott  ki  az  Amazing  Facts.  Címe:  A
Jelenések könyve – a menyasszony, a fenevad és Babilon.   Ha megnézitek, meg fogjátok
érteni, miért olyan fontosak ezek a kérdések, és hogy milyen közel vagyunk az idők végéhez.
De végezetül szeretném azt is hangsúlyozni, hogy ez csupán egy újabb mérföldkő a próféciák
teljesedésében.  Még  sok  mindennek  meg  kell  történnie,  amit  meg  kell  értenünk.  De  ha
minden részletét ismerjük is a próféciáknak, ez nem elég ahhoz, hogy megmentsen minket.
Naponkénti, személyes kapcsolatban kell állnunk Jézussal, mely kapcsolat az igazságon és az
Igén alapul. Tanulmányozzátok az Igét? Az Úrral jártok? Ez az igazság, mely szabaddá tesz
minket, barátaim. Imádkoznunk kell, hogy lássuk, van-e bármi, ami visszatart minket attól,
hogy teljesen átadjuk magunkat Jézusnak, hogy felvegyük keresztünket és kövessük Őt. Ezt
tegyétek meg ma. Belegondoltatok már abba, milyen az, amikor a prófécia szemünk előtt
teljesedik? Mit várhatnánk még többet annál, mint a pápa személyes üzenetét a protestánsok
felé? Úgy gondolom, ezek az események most a szemünk láttára történnek