február 23.

HOZTAK ELÉJE EGYET

"Mikor pedig számot kezde vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer tálentommal volt adós." Máté 18,24

"Hoztak eléje egyet..." Mindig csak egyet! Isten veled beszél, egyetlen emberrel. Mi azért szeretnénk együtt, hogy a másik emberhez hasonlíthassam magam, aki keményebb, engedetlenebb nálam. A tízezer tálentom szavakban ki nem mondható összeg. Gondoljunk arra, aki a legtöbbet kapta: öt tálentom volt, és az is már óriási vagyon. A mi tartozásunk Istennél felmérhetetlen összeg. Ha csak a szeretettartozásunkat nézzük meg, beleszédülünk, hogy mekkora tartozásunk van. Tudod-e, hogy fizetésképtelen vagy?! Ez a szolga nem tudta. Azt hitte, hogy képes mindent megfizetni. Nem kegyelmet kért, csak türelmet. Talán mi is mondjuk: majd megpróbálom, igyekszem. Talán most is ott van a szívedben, hogy csak egy kis idõ, egy kis türelem kellene. Mindent újra kezdek. Kedvesebb, nyugodtabb, türelmesebb leszek. Hosszabb csendességet tartok, többet imádkozom. Hívõ életünk sok-sok éve azzal telik el, hogy Isten bebizonyítja fizetésképtelenségünket. A szolga fölött kimondta az Úr az ítéletet: adják e l azt, feleségét, gyermekeit, és mindenét, hogy fizessenek. Az Úr ennyire együtt lát minket. Az üdvösség szempontjából szívesen emlegetjük az Igét: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe." Itt most a fordítottja van: elveszel mind te, mind a házad népe. Ennyire felelõsek vagyunk nem csak magunkért, hanem a házunk népéért. A bûn nem magánügy! Ha vétkezel, veled együtt szenvednek azok, akiket szeretsz. Ha viszont Krisztust befogadod, annak derûje mindenkit érint.