Holtból élő

„Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett
hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel
inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen
áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és
az élő Istennek szolgáljunk!”

Zsidók 9,13-14

Látszólag élettelen. Egy darab kemény valami, olyan, mint a
kő. Talán nem olyan kemény és nem olyan nehéz, de hideg. Aztán beteszed a
földbe, jó mélyre ásod, locsolod, süt rá a nap és aztán kikel.

De nem minden mag ilyen. Van, amelyiket bele teszed a földbe,
meglocsolod, és hiába várod, hogy történjen valami. Hiába süti a nap, nem kel
ki, nem lesz belőle semmi, csak elmúlik a földben.

Mi a különbség a kettő között? A különbség belül van.

Miért van az, hogy néha teszünk dolgokat, de mégsem változik
semmi? Máskor meg ugyanazt tesszük, esetleg mások teszik ugyanazt és működik.

Mi a különbség a kettő között? A különbség belül van, mint a
magoknál is.

Minden az okokon, az indítékokon múlik. Hogy mit miért
teszünk. Ez különbözteti meg az élő tetteket a holtaktól.

Az egyik is, a másik is szinte angyal-nyelven hirdeti az
evangéliumot, de csak az lesz eredményes, az talál meghallgatásra, kiben ott az
őszinte hit, ott a szeretet.

Az egyiknek is nagy a tudása, a másik is ismeri csínját –
bínját szakterületének. Lehet mindketten sikeresek, de az alkotott nagyobbat,
ki mások javát szolgálta készségesen.

Hatalmas dolgokat tett az egyik, vadállatokat győzött le,
megküzdött az elemekkel és győzött, nevét a világ legmagasabb hegyén álló kőbe
véste, de mégsem marad fenn örökre. De aki a másikat önmagánál különbnek tartva
szerette, segítette, azok neve az élet örök könyvébe íratott.

Mi a különbség a kettő között? A különbség belül van, a
szívben. Ott van a helye az őszinte hitnek, ott a helye a szeretetnek, ott a
helye Krisztusnak.