Hogyan? Szinte sehogyan!

„Mi
módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek
megtartása által?”

Zsoltár
119:9.




Képzeld
el, hogy lehetőséged adódik arra, hogy egy felmérést végezz fiatalok és idősek
között. Arra a kérdésre keresed a választ, hogy mit jelent az erkölcsi
tisztaság. Mit gondolsz, milyen válaszokat kapsz?

Szerintem,
valami ilyesmiket:

-        
Az mi?

-        
Erkölcs. Erkölcs. Az valami szexszel kapcsolatos ugye?

-        
Ki törődik ma az erkölccsel! Mindenki csinálja azt, ami neki jól esik!

-        
Ugyan kérem! Az erkölcs mindenkiben benne van. A belső énje határozza
meg, hogy valami erkölcsös-e vagy sem.

-        
Arra gondol, hogy nem erkölcsös az adócsalás? Ugyan kérem! Keressen
egy erkölcsös embert ebben az országban!

-        
Régen is más volt, meg ma is más. Ugyebár haladnunk kell a korral!

Ki
mondja meg, hogy, helyes-e az adócsalás, a házasság előtti szexuális kapcsolat, elítélendő-e a „harmadik” személy egy házasságban, meddig lehet elmenni a
másság tolerálásában?

Mi
az etalon? Van egyáltalán olyan mérce, ami hiteles és állandó, amihez lehet –
vagy kell mérni az erkölcsöt?

A
fenti Igében BENNE van az etalon. Ez Isten beszéde.

Hogyan
őrizheti meg egy ember az erkölcsi tisztaságát? A másik nemhez való viszonyát?
A pénzzel való kapcsolatát? A becsületességét? A belső tartását?

Hát,
ahogy ebből az Igéből kiolvasom – csak egyetlen módon. Kizárólag Isten
beszédének olvasása, megtartása által.

Másként
is meg lehet őrizni, de akkor egy szót kénytelen leszel elhagyni. Azt, hogy
TISZTÁN.

És
most elnézést szeretnék kérni az alapból becsületes és tisztességes emberektől,
akik úgy érzik, nekik nincs szükségük Istenre ahhoz, hogy erkölcsösek
maradjanak. Ők olvassák el Jakab 1:17. versét.