Hit és látás

Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”  




János evangéliuma 20:29





Ábrahám nem látta Kánaánt, sőt az övé sem lett, hanem jövevény és vándor maradt egész életében ott, az Úr is csak 400 évvel későbbre ígérte meg neki azt a földet - nem látott, mégis hitt.




Ábrahám engedelmes volt, amikor Isten Izsákot kérte égőáldozatul - akkor, amikor már nem volt pótgyereke sem, mert Izmaelt elküldte a pusztába. Az utolsó szálat vágta volna el fia feláldozásával, ami a nagy nép ígéret beteljesedést tette volna teljesen lehetetlenné. Nem volt kiút - mégis hitt. Bár az az egyetlen út, amit el tudott képzelni (Isten fel tudja támasztani a feláldozott gyermeket) nem teljesedett, mert Isten más módját választotta a megoldásnak. Az nem hit, ha mi keresünk megoldást arra, hogy Isten hogyan oldja meg a mi problémáinkat. Boldogok, akik nem látnak - és nem is keresnek megoldásokat - és hisznek.




Jákób hihetetlen hírt hallott 11 fiától, amikor Egyiptomból hazaérve elújságolták, hogy József él. Hihetetlen volt, mert 22 évvel azelőtt látta a cifra ruhát véresen és József azóta sem ért haza. Nem látta Józsefet, de látta a rá jellemző gondoskodással küldött ajándékokat és hitt.




A három héber ifjú tudta, hogy Isten megmentheti őket a tüzes kemence lángjától, de azt is tudták, hogy joga van hozzá, hogy ne tegye meg. Az 50% esély a halálra nem tántorította el őket attól, hogy hűségesek legyenek. Nem tudhatták, mi lesz a történet vége. A hűséget akkor vállalták, amikor nem láttak, hanem hittek.




Tamás látta a feltámadt Jézust, de csak akkor hitt. A többiek elmondása kevés volt neki. Mi nem láttuk, de tapasztaljuk a Rá jellemző gondoskodást és hiszünk. 




Add, Urunk, hogy a látás ellenében is tudjunk hinni!