HALLD AZ ANGYALOK KARÁT

"És hirtelenséggel megjelent az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérték, és ezt mondták: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az embereknek jóakarat."

Ezen a világon soha, senki, még Isten legtehetségesebb gyermeke sem részesült olyan örömmegnyilvánulásban, mint amilyennel a Bethlehemben született Csecsemőt üdvözölték. 

Az angyalok megjelentek az alázatos pásztoroknak, akik juhaikat őrízték éjszaka Bethlehem síkságain... Az Úr angyala hozzájuk jött, és így szólt: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz; mert ma született nektek a Megváltó, aki az Úr Jézus Krisztus, a Dávid városában. És ez lesz a jel számotokra: Találtok egy csecsemőt bepólyálva jászolban.” (Luk. 2,10-12,) Még meg sem szokták szemeik az angyal dicsőséges jelenlétét, amikor angyalok sokaságának csodálatos dicsősége ragyogta be az egész síkságot, és benépesítette Betlehem pusztáit...
Ekkor halandó fülek hallhatták a mennyei dallamot, és mikor a mennyei kar befejezte mindvégig emlékezetes énekét, visszarepült a mennybe. Fényességük elhalványult, de a pásztorok szívében ottmaradt a legragyogóbb látvány képe, amit halandó ember valamikor is látott. Szívükben maradt az áldott ígéret és biztosíték, hogy az emberiség Megváltója eljött e világra, és ez örömmel és boldogsággal töltötte el őket, amelybe belevegyült a hit és Isten iránti csodálatos szeretetük. 

Bárcsak az emberi család fel tudná ismerni ma azt az éneket! Az akkor tett kijelentés, a felhangzott zene hangjai az idők végéig zengenek és visszhangzanak a föld végső határáig. Mikor az Igazság Napja felkel - gyógyulással szárnyai alatt -, a nagy sokaság hangja sok vizek zúgásához hasonlóan, visszhangozva zengi majd: „Alleluja, mert uralkodik az Úr Isten, a Mindenható!” (JeI. 19,6.) /DA. 48./