GYÜMÖLCSÖZŐ ÉLET

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére."

(I. Thes. 5,23.)

A Szentírásban elénk tárt megszentelődés egész lényünket magába foglalja: értelmünket, testünket és lelkünket. Ebben rejlik a teljes megszentelődés valódi fogalma. Pál imádkozik azért, hogy a thessalonikai gyülekezet örvendhessen ezen nagy áldásnak. 
Az igazi megszentelődés teljes alkalmazkodás Isten akaratához. A lázadó gondolatokat és érzéseket legyőzzük, és Jézus hangja új életet ébreszt bennünk, amely újra átjárja egész lényünket. Azok, akik megszentelődtek, nem emelik saját véleményüket a helyes és a helytelen zsinórmértékéül. Nem vakbuzgók, nem önigazultak, hanem inkább mindig aggódnak és félnek attól, hogy egy ígérettől elesnek azáltal, hogy nem teljesítik a feltételeket, amelyeken az ígéretek alapulnak... 
A bibliai megszentelődés nem áll erős érzelmi felindulásból. Ebben a pontban sokakat félrevezetnek, mert érzéseiket teszik próbakövükké. Mikor emelkedettnek vagy boldognak érzik magukat, akkor azt állítják, hogy megszentelődtek. A boldog érzés vagy az öröm hiánya nem bizonyítja, hogy egy személy megszentelődött, vagy nem szentelődött meg. Azonnali megszentelődés nem létezik. Az igazi megszentelődés mindennapi munka, amely egész életen át tart. Azok, akik a mindennapi kísértések ellen küzdenek, és legyőzik bűnös haljamaikat, és törekszenek szívük és életük megszentelődésére, nem kérkednek azzal, hogy ők megszentelődtek. Éhezik és szomjúhozzák az igazságot. A bűn rendkívül visszataszítónak tűnik fel előttük.