Gyakoroljunk önuralmat -- ZÁVÁRT TESZEK AZ ÉN SZÁMRA

"Tégy Uram závárt az én szájamra;

(Zsolt. 141,3.)

Talán egy oly hiba sincs, amely felett fiatal és öreg könnyebben napi rendre térne, mint az elsietett, türelmetlen beszéd. Elegendő mentségnek gondolják ezt az érvet: „Kijöttem a sodromból és nem gondoltam igazán azt, amit mondtam.” Isten Igéje azonban nem kezeli oly könnyedén az elhamarkodott beszédet.
Az élet bosszúságainak, szívfájdalmainak és izgalmainak legnagyobb részét a megfékezetlen indulat okozza. A hirtelen, szenvedélyes, meggondolatlan szavak egyetlen pillanatban oly kárt okozhatnak, amelyet egy egész életnek bűnbánata sem tehet jóvá. Oh hány szívet törtek össze, hány barátot idegenítettek el, és hány életet tettek tönkre azoknak éles, elhamarkodott szavai, akik segítséget és gyógyulást hozhattak volna! Azonban saját ereje által senki sem tudja uralni indulatait, csak Krisztus által nyerhetünk önuralmat.
Megállapodott szilárdság, és szenvedély nélküli irányítás szükséges minden család fegyelmezéséhez. Amit gondolsz, mondd meg nyugodtan, cselekedj megfontoltan, és amit mondasz, vidd keresztül ingadozás nélkül... Soha ne ráncold össze homlokodat haragosan és sohase hagyja el ajkaidat éles szó, mert Isten beírja ezeket a szavakat a mennyei feljegyzések könyvébe. /3T - 532./
A túlfeszített munka néha az önuralom elvesztését okozza. Azonban az Úr nem kényszerit bennünket sietős, bonyolult cselekedetekre. Sokan oly terheket vesznek magukra, amelyeket az irgalmas mennyei Atya nem tett reájuk. Az Ő szándéka sohsem volt az, hogy kötelességeiket vad hajszában végezzék egymás után. Isten, azt kívánja, hogy ismerjük fel azt, hogy nem dicsőítjük nevét az által, hogy annyi terhet veszünk magunkra, hogy túlterheljük magunkat, és elfárasztjuk szívünket és agyunkat és emiatt ingerültek, bosszúsak, zsörtölődők leszünk. Csak azokat a felelősségeket kell hordoznunk, amelyeket az Úr helyez reánk, és bíznunk kell Őbenne, mert így megőrízhetjük szívünk tisztaságát, szelídségét és részvétteljes rokonszenvét.