„Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.” Példa 27,2

A dicséret mindenkinek jól esik. Vannak emberek, akik alkalmanként szinte kiprovokálják, hogy kapjanak valami elismerést. Valóban, szükségünk van néha arra, hogy észrevegyenek bennünket, meglássák, hogy milyen szorgalmasak vagyunk, mennyire eltökéltek az ügy iránt, és hogy nélkülünk nem lenne olyan az élet, mint amilyen….

Mégis fontos, hogy ne magamat ajánljam, mert ha ez többször előfordul velem, egy idő után elhiszem, hogy tényleg olyan tökéletes vagyok, mint ahogy láttatom magam és könnyen „elbüszkülhetek”! Milyen veszélye van annak, ha elbízom magamat? Könnyen elhiszem, hogy az én ügyességem, okosságom, szépségem az, ami által sikerült elérnem dolgokat! Elfeledkezem az Úrról, aki nélkül semmire nem mentem volna. Isten szinte előre tudta ezt a zsidó nép életében is, azért figyelmeztette őket: „És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél; És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!” V.Móz.10-12.

Akkor van nagy probléma, ha bármi, amit elértem, magamnak tulajdonítom! Könnyen hajlamosak vagyunk arra, hogy elfelejtsük azt, ha Isten nem adna erőt, egészséget, nem érhettem volna el azt az eredményt, amire oly büszke vagyok. Mi lenne, ha egy reggel nem tudnék felkelni, mert becsípődne a derekam, vagy 40 fokos lázzal küzdenék? Hogyan végezném el a feladatomat, ha az Isten nem segítene nekem? Persze, az egészséget is akkor értékeljük, amikor már nincs… Amíg minden össze jön és szépen ragyog felettünk a nap, talán eszünkbe sem jut, hogy nem sikerül valami….

Ezért ezt tanácsolja az Ige:” Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;”… akkor mégis, mivel dicsekedjünk? …”Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.” Jer.9,23-24.

Hát, próbáljuk ki meg ezt a fajta „dicsekedést”….!

Kormos Tivadar