FELISMERÉS - FÉLELEM

"Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esett, mondván: Eredj el ént~olem, mert én b^unös ember vagyok, Uram!" Lukács 5,8

Amikor Péter engedelmeskedett Jézus parancsának, szembefordult önmagával, a tapasztalatával, az értelmével, a tudásával. Amikor Isten valamit parancsol, az ember általában nemet mond. Aztán egy kis id~o múlva így gondolkozik: mi lenne, ha mégis megtenném? Milyen jó volna, ha már belül hallanád Isten parancsát, és utána engedelmeskednél. A hit ott kezd~odik, amikor az ember életveszélyesen rábízza magát az Úrra. Ha most nem engedelmeskedsz, talán úgy megkeményedsz, hogy többé nem tudsz engedni. Istennél mindennek rendelt ideje van. Péter látta Jézust a hajójában, de cseppet sem izgatta. Nem látta, hogy kicsoda az a Jézus, Akinek mindenek engednek. Mindig olyan megdöbbent~o nekem, hogy "Félelem fogta körül ~ot, és mindazokat, akik vele voltak". Az Úrban való öröm nem olyan magabiztos öröm. Látod-e már, hogy Isten szent? Mondtad-e már Neki: "Eredj el én t~olem" Uram, mert az egész lényem, beszédem, mindenem szentségtelen. Az Úrban örülni csak félelemmel lehet. Az Istennel való szent kapcsolat csak Jézuson keresztül lehetséges. Ha látod az ~o szentségét, akkor tudod, hogy csak világosságban járva követheted ~ot, mert ~o szent. De akkor meglátod a magad b^unös, szentségtelen voltát is! Amint Péter megtette, amit Jézus várt t~ole, egy perc alatt megnyílt a szeme, és már egy másik világban élt. Minden átértékel~odött a számára. El tudta hagyni mindenét, semmi nem volt már értékes számára. Isten számodra is készített csodát. Megteszed-e, amit t~oled vár?




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!