I.Pét.1,3-4.

Péter, Jézus tanítványa, reményvesztett ember. Látta, amint Jézust fegyveresek viszik el, és maga is megrettent. Titokban követte őt, nem kiváncsiságból, hanem féltő szeretetből. Ez azonban bajba sodorta, mert felismerték, hogy ő is Jézushoz tartozik. Így minden fogadkozása ellenére Jézus szavai bizonyultak igaznak: mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. Péter, aki szereti Jézust, keserves sírásra fakadt.

Két nappal később még szomorúbb a helyzet. Nemcsak önmagában kellett csalódnia, de az általa szeretett, az Isten Fiának vallott Jézust is elveszítette. Semmi nem mentette meg attól, hogy kivégezzék egy keresztre szegezve. Tudja Péter, hogy hamisan ítélték el, hogy semmi nem igaz a vádból; látta, hogy a vezetők és Pilátus hogyan éltek vissza hatalmukkal és hogyan érték el a céljukat, végigélte hogyan győz a hazugság az igazság felett. Hol van reménység, lehet-e bármiben bízni és hinni, ha ezt meg lehet tenni? Péter számára minden kilátástalan. Jézus meghalt, az álmok szertefoszlottak, de még csak arra sincs lehetősége, hogy elrendezze vele azt, ami nyomja a lelkét: minden igyekezete ellenére megtagadta azt, akit szeret. Nincs igazság, nincs reménység, és nincs lelki erő az újrakezdéshez. Jézus Krisztus meghalt, ő pedig hűtlenné lett.

I. Az élő reménység

30 évvel később ugyanez a Péter egy levelet ír a Jézust szeretőknek, a benne hívőknek. A levél bevezetőjében Istent magasztalja: "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre...". A korábban teljes reménytelenségbe süllyedő Péter élő reménységről tesz bizonyságot, és ezzel bátorítja szorult helyzetbe került testvéreit. A küzdelemben, a csüggedésben, a bizonytalanságban, gyűlölködés közepette van valamink, mondja Péter, aki nem elméleteket gyárt, hanem tapasztalatból beszél. Mi ez?

Élő reménységről beszél, amit részletesebben is elénktár. A mennyben van fenntartva számunkra, írja. Valami, ami a miénk, amit részünkre tettek félre, amit azonban még nem birtokolunk, ami felett még nem rendelkezünk. Örökség, amire várni kell, de ami mégis bennünket illet. Részben már itt van, a miénk, részben még nem élvezzük a maga teljességében. Ennek az örökségnek, Isten által őrzött üdvösségnek sorolja fel jellemzőit a sokat tapasztalt Péter. Legyen testvérem ma is élő reménységed! Hiszen Jézus emberré lett,meszületett Betlehemben, életét áldozta a Golghotán, hogy a reménységünk biztos alapon nyugodjon örökké. Ámen!