Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Máté evangéliuma 10,7
Sokan, sokszor kiáltanak fel „Csak ezt éljem túl!”
Az ilyen emberek élete „fekete árnyak sötétségétől éjszaka”- ahogy Túrmezei Erzsébet írja a Az én életem című versében. Céltalanul bolyongnak az élet útvesztőiben. Mi a megoldás, merre menjek tovább? „Fogok-e még boldogan menni napsugaras fényutakon?!” –kérdezik maguktól.
Mária valamikor keresztény volt. Bemerítkezett, férjhez ment, négy gyereke született. A gyerekek felnőttek, a férjével megromlott a viszonya, elvált. Valami többre vágyott, valami teljesebb életre, olyanra, amit eddig nem kapott meg. Kereste a boldogságot, sok emberrel megismerkedett. Találkozott valakivel, akibe nagyon beleszeretett. Ő teljesen más volt mint első férje, igazi „rosszfiú”. A hitvallása az volt, hogy „Utálom a vallást”. Pár hónapig boldogan éltek, de Mária nem bírta tovább, elköltözött, majd beadta a válópert.
A következőket mondta életéről: „A jeleket láttam már az esküvő előtt, csak nem akartam tudomásul venni...... rózsaszín köd........ nem bírtam azonosulni a nem tiszta életvitellel, a sok rendőrségi üggyel, amik már nem a múlt részei voltak, a közönnyel, azzal, hogy megfosztott az összes vagyonomtól és önmagamtól, aztán, szív és ész harca lett..... azt hittem naivul, hogy ő is úgy szeret ahogy én”
Kegyetlen hónapok következtek. Tudta, hogy jól döntött, hogy eljött, de a szíve visszahúzta. Olyan sok jó dolog történt vele, megoldódott a lakhatása, barátai, munkatársai bátorították, de ő csak a felhőket látta. Magára zárta az ajtót és behúzta a függönyt szobája ablakán. Eljárt dolgozni, de ezen túl csak magát emésztette.
„Magamért jöttem el, - mondta - ezekkel nem tudtam azonosulni, ezért nem mehetek vissza, mert az Isten kegyelmes volt hozzám.”
Mi lehet a megoldás Máriának? Hogyan tudja megtalálni ismét élete értelmét?
Ha nem látjuk a célt, nem is fogjuk elérni. Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy feladattal bízott meg. Ha ma reggel felébredünk és kinyitjuk a szemünket, gondoljunk arra, „Mit akar Isten elvégezni velem? Milyen jót tehetek ma másokért?”.
Segítsünk ahol, és akinek tudunk, hogy a nap végén el tudjuk mondani „Ma sem éltem hiába”. A tetteinkkel prédikáljuk el, „Elközelített a mennyeknek országa”
Jézus szereti Máriát, szeret bennünket és szeretne boldognak látni ma is. Ő lejött erre a bűnnel szennyezett földre, hogy arcul köpjék, megalázzák, ostorral verjék a hátát és végül keresztre feszítsék. Nem magáért jött ÉRTÜNK, MIATTUNK!
IGEN! Te érted is! A szeretete késztessen arra, hogy élj másokért.
Túrmezei Erzsébet: Az én életem
Az én életem a fekete árnyak
sötétségétől éjszaka.
Bús fejem felett balcsillagok járnak,
nem a reménység csillaga.
Az én életem vad lidérctüzeknek
vörös lángjától oly riadt.
Léptem nyomában kísértetek mennek
s táncot járnak tüzes ördögnyilak.
Az én életem a szüntelen bánat.
Lábam göröngyös rögutat tapos.
Halovány arcom átkos árvaságnak
halk könnyeitől harmatos.
Édes testvérem, hervadás tündére,
ki itt kopogsz a lelkemen,
mondd meg hitedre, csendes ősz hitére,
lesz-e még más az életem?
Fogok-e még boldogan menni
napsugaras fényutakon?!
Könnyektől fátyolos szememmel
a jövő titkát kutatom.
Kommentáld!