ILLÉS

"Él az Úr, az Izráel Istene, aki el~ott állok, hogy ez esztend~okben sem harmat, sem es~o nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint." 1Királyok 17,1

Komoly kérdés, hogy szoktál-e állni Isten el~ott? Úgy vagy-e, hogy akár élünk, akár halunk, el~otte állunk. Jó volna, ha nem csak a csendességedben állnál el~otte. Illés most Akháb el~ott állt, és mégis az Úr el~ott. Amikor családod, barátaid, munkatársaid el~ott kell megállnod, akkor is az Úr el~ott állsz? Csak az az ember tud másokat Isten jelenlétébe vinni, aki maga is abban áll. Ha a konyhában, a munkahelyeden vagy, valóság-e számodra, hogy egy szempár el~ott csinálok mindent? Az Ige ma is így igaz - sem harmat, sem es~o nem lesz, csak az Úr beszéde szerint. A lelkünkr~ol beszélek. Emberi beszédre semmi nem lesz, ezért olyan fontos, hogy egy lehessek az Úrral. Illés találkozik Akhábbal, aki megszólal: "Te vagy-é az Izráel megháborítója?" Az Ige mindig megháborít, mindig Akháb ellen szól. "Nem én háborítottam meg... hanem te" - mondja Illés. "Elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok." Az Ige megmondja: ahol a szíved, ott van a kincsed. Mi az, amivel gondolatban foglalkozol? A betegséged, az állapotod? Kinek a szolgája vagy? A Kármelre gy^ujtötték össze a Baál 450, és az Aserának 400 prófétáját, akik a Jézabel asztaláról ettek. Úgy szeretem Dánieléket, akik nem ettek a király ételéb~ol. Mi pedig élünk az emberek hódolatából, egy elismer~o szóból. Egy asztalról lehet csak enni. Ki el~ott hajlongsz? Mire áldozol er~ot, id~ot, anyagiakat, gondolatokat, érzéseket? Hadd legyen életed egészen és igazán az Úré, hogy teljes szívedb~ol mondhasd: "Az Úr az Isten!"




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!