Egy tökéletes világban...
„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Lukács evangéliuma 12:32
Így az év vége
közeledtével, az ünnepek táján úgy érzed, nagyobb a kontraszt. A
szeretetről beszélünk, miközben nem tudjuk igazán szeretni a másikat.
Ajándékokat veszünk, pedig a Társnak talán legjobban közös időre,
élményekre lenne szüksége. Egy jó beszélgetésre a félhomályban, egy
forró teára reggel az ágyban, egy igazi, szívből jövő ölelésre, mikor
késő este hazaér a munkából.
Ilyenkor jobban látszik,
hogy nem ez az a világ, amire az embert Isten teremtette. Halál,
fájdalom, amerre csak nézel, és még a legboldogabb pillanatba is
csöndben bekúszik a rossz. A félelem, a hiány, az üresség. Ülsz a
családdal az asztal körül, és tudod, elférnétek itt többen is, de már
nincs kikkel megtölteni az árva székeket.
Éled a hétköznapokat, és
tapasztalod a nyomort, a szegénységet, a kilátástalanságot magad körül,
vagy éppen a saját bőrödön. Van, aki nem tud, és van, aki nem is akar
változtatni rajta. Valaki már belefáradt a küzdelembe, és a "könnyebb"
utat választva hátat fordított a létezésnek. Az élet arra tanított, hogy
„csak a mesében van happy end, mert az életben [...], a rosszak
győznek, és a jók pórul járnak” „és legfeljebb csak az arányokon lehet
javítani.” (Frei Tamás: A megmentő)
Egy tökéletes világban
ez mind nem lenne. Nem lenne betegség, nem lenne rossz hír, amit az
orvosnak közölnie kell veled, miközben próbálja palástolni a saját
szívében tomboló érzéseket. Nem lenne sérült, vagy épp meg nem született
gyermek. Nem lenne, aki sajnálná tőled az elért eredményeket, hanem
együtt örülnénk egymás sikerének. Nem lenne, aki elvenne és rombolna,
mert ha neki nem lehet, más se élvezze a birtoklást.
Egy tökéletes világban
az ünnep igazán ünnep lenne a fájó érzések teljes hiányá

val. Nem lenne
„Istenhozzád”, nem lenne búcsú és vég nélküli várakozás. Nem lenne
gyűlölet, és nem beszélnénk el egymás mellett, hanem értenénk és
szeretnénk egymást igazán. Egy tökéletes világban...
Talán úgy érzed,
gondolataid túlságosan elrugaszkodtak a valóságtól, pedig hidd el, ez
lenne az igazi valóság. Isten egy tökéletes világra alkotott meg minket,
csak az ember már akkor is úgy gondolta, „én jobban tudom...” Ez a
Teremtő Isten üzen ma reggel neked: lesz majd tökéletes világ! Ő elhozza
országát. Eljön ismét, de már nem, mint csecsemő, aki számára sehol sem
volt hely, hanem mint Király, és újjáteremti ezt a világot. Neked.
Érted.
Ezért hát ne félj, hanem
engedd, hogy szívedben fellobbanjon a remény, ahogy az utolsó gyertyát
is meggyújtod a koszorún, és várd örömmel az advent érkezését!
Bejegyezte:
Sz-Cs. Andi
Kommentáld!