I.Sám. 7,12.  „Sámuel pedig vett egy követ,és felálítá azt Mispa és Sén között, és ÉBEN HAÉZERNEK nevezte el azt. Mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!.

   EMLÉKOSZLOPOK?  Nagy jelentősége volt egy egy ilyen  kőoszlopnak,azok részére akik felállították azt. Hiszen  mindig egy csodálatos tapasztalaton voltak tul, amikor biztosan tudták hogy Isten  vezette őket győzelemre. Itt a szöveg összefüggésekböl kitünik,hogy Isten beavatkozott Izráel érdekében, és  nagy zivatarral zavarta meg az ellenséget,hogy népét győzelemre segítse.

   Igy az év vége közeledtével  hálánk jeléül gondolkodjunk el Isten védelméröl,ahogyan vezetett az elmult évben, s állítsuk föl saját emlékoszlopaink. Jó lenne egymás bátorítására ezeket felidézni. Ilyenkor  LUKÁTSI VILMA  verse jut eszembe:

   ÉBEN HÁÉZER. /I. Sám.7,12./
Életünkben észrevétlenül,kitartóan kuszik az idő,
Szakadatlan spirálvonala,fordulóit nem jegyzi elő.
Önmagamnak ahogyan nöttem,éveket raktam emlékoszlopul
S a fordulókat ugy jelöltem: "Mindeddig megsegített az Úr.

Eszmélésem óta vezetett,vele vándoroltam hegytetőt
Minden léptemnél éreztem. Szeret! Visszarántott a szakadék előtt.
Ha bálványaim összetörte,még ha sírtam is keservesen,
Azzal hogy lelkem meggyötörte,látóvá tette megvakult szemem.

A multra nézni csak igy érdemes,
Mert a jelen bárhogyan alakul
Emlékezésnek ennyi elég hogy:
Mindeddig megsegített az Úr!
Lakátsi Vilma.

A Biblia feljegyzi,hogy Jákob amikor   nagyon elcsüggedt,mert csalása miatt testvére halálra kereste, és menekülnie kellett,azt hitte hogy Isten is elhagyta őt. A pusztában egy követ tett a feje alá és elaludt. Álomban egy létrát látott az ég és föld között felállítva,amelyen az Isten angyalai jártak fel és alá. Isten ezzel bátorította őt hogy nem hagyta el, és BÉTHEL-nek nevezte el azt a helyet az emlékoszlopon. Azt mondta „Bizonyára az Úr van ezen a helyen és én nem tudtak.  Gondolkodjunk el az év hátra levö napjaiban, te mit írnál az emlék oszlopodra?   HÁLA,HÁLA HÁLA  az ez évi vezetésért!