"Annakokáért amikor alkalmunk van,cselekedjünk jót minden emberrel

különösképpen a hitünk házanépével."

(Gal. 6,10.)

Krisztus bizonyos értelemben gyülekezetére bízta saját tagjainak a szűkölködőiről való gandoskodás kötelességét. Megengedi, hogy minden gyülekezetben legyenek szegények. Mindig lesznek közöttünk, és Krisztus a gyülekezet tagjaira helyezi a róluk való gondoskodás személyes felelősségét. Amiképpen egy igazi jó család tagjai gondoskodnak egymásról, szolgálva a betegeknek, támogatva a gyengéket, tanítva a tudatlanokat, nevelve a tapasztalatlanokat, így a hit házanépének is gondoskodnia kell a szegényeiről és a gyámolatlan tagjairól. /MR. 201./ 
Minden egyes gyülekezetnek kötelessége, hagy gondos és értelmes intézkedéseket tegyen a szegényei és a betegei érdekében. /WM. 181./ 
Krisztus hitvalló követeinek minden hanyagságát - amikor elmulasztják egy testvér vagy testvérnő szükségleteinek kielégítését, aki a szegénység és elnyomatás igáját hordozza -, feljegyzik a menny könyveiben, úgy, mint amit Krisztus iránt tanúsítanak - szentei személyében. Az Úr nagyon sok személyt számon fog kérni, akik Krisztus szavait másoknak hirdetik, de ők nem tanúsítanak gyengéd rokonszenvet hittestvérük iránt, aki kevésbé sikeres és szerencsés, mint ők. 
Az igazi keresztény a szegény emberek barátja, azért úgy bánik a bajban levő, szerencsétlen testvérével, mint egy gyenge, érzékeny növénnyel. Isten azt akarja, hagy munkásai úgy forgolódjanak a betegek és szenvedők között, mint az Ő szeretetének és kegyelmének követei. Letekint reánk, és figyeli, hogyan bánunk egymással. Figyeli, hogy Krisztus lelkületével kezelünk-e mindenkit, magas vagy alacsony rangút. /WM. 210. 168./
Az Úr szegényei tekintetében nincs semmi kétség: minden esetben segítenünk kell őket, ha javukat szolgálja. /5.T. 395./