BŐKEZŰSÉGGEL

"Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és aki megtartóztatja járandóságát, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik, és aki mást felüdít, maga is felüdül."

(Péld. 11,24-25.)

Isten megáldja az embereket javakkal, hogy adhassanak az Ő műve előmenetelére. Ő küldi a napfényt és az esőt. Ő borítja virágba a növényzetet. Ő ad egészséget és képességet a javak megszerzésére. Minden áldás az Ő adakozó kezeiből származik. Viszonzásul azt akarja, hogy az emberek hálájuk jeléül adják vissza Neki javaik egy részét: Tizedben és áldoznivalókban, hálaáldozatokban, önkéntes adományokban és egyéb adakozásokban. Ha az anyagi javak ezen isteni terv szerint gyűlnének be a pénztárba, akkor bőségesen elég lenne Isten művének előrevitelére. 

Azonban az emberek szívét megkeményítette az önzés, azért Ananiáshoz és Safirához hasonlóan abba a kísértésbe esnek, hogy az összegnek egy részét viszszatartják, és azt szinlelik, hogy teljesítík Isten követelményeit. Sokan tékozlóan költekeznek önkielégítésükre. Férfiak és nők élvezeteiknek hódolnak és saját kívánságaikat elégítik ki, miközben kelletlenül hozzák Istennek szűkös áldozataikat. Elfelejtik, hogy Isten egy napon szigorúan számon kéri majd őket, hogyan használták fel az Ő javait. /AA. 75./

Az állandó önmegtagadó jótétemény Istennek a gyógyszere az önzés és kapzsiság rákosodó bűne ellen. Isten elrendelte a rendszeres adakozást művének fenntartására és a szenvedők és szükségben levők támogatására. Elrendelte, hogy az adakozás szokásunkká váljék, hogy ellensúlyozza a kapzsiság veszélyes és csalfa bűnét. Az állandó adakozás halálra éhezteti a kapzsiságot… Isten megkívánja a jótékonyság állandó gyakorlását, hogy a jócselekedetek szokása megtörje az ellenkező irányú szokások hatalmát.