Dávid így felelt Góliátnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának... a nevében megyek ellened. (1Sám 17,45)

Azért fáradunk és küzdünk, mert az élõ Istenben reménykedünk, aki üdvözítõje minden embernek. (1Tim 4,10)

Olvasmányok: 5Móz 4,27-35(36-40) és 1Krón 19,16-20,8

Augusztus 30.
Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve bedobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükbõl dobtak, õ azonban szegénységébõl mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát." (Mk 12,41-44)

Jóás király idejében szükségessé vált a jeruzsálemi templom renoválása, s ennek nem volt kellõ fedezete. Jójádá fõpap elõvett egy ládát, lyukat fúrt a fedelén, majd oda tette a bejárathoz. Ez volt az elsõ persely a templomban, a beledobott pénzen javíttatták ki az Úr házát (2Kir 12). Heródes idején már tizenhárom trombita alakú persely szolgálta az emberek adakozását, mindegyiken olvasható volt az adakozás célja. Egy ilyen mellett ült le Jézus, aki az adakozást a templomhoz tartozónak tekintette. Adományok nélkül a ma egyháza sem tudja elvégezni feladatát, sõt a perselyezés nemcsak a templomnak, de magának az istentiszteletnek része.
Jézus leült a templomi persellyel szemben. Van olyan ember, akit ez idegesít, sõt felháborít: "A pénztárcámba ne lásson és ne szóljon bele senki, még Jézus sem!" Érthetetlen elvárás ez, hiszen az egész életünk az Isten fennhatósága alá tartozik. Õ pedig tudni akarja és tudja is, hogyan szerezzük és mire költjük jövedelmünket.
Jézus azt nézte, hogyan adakoznak az templomba betérõk. A Hegyi beszédben is szóvá tette a képmutató adakozást. A nyilvánosságot keresõk jutalma mindössze annyi, hogy "dicsérik õket az emberek" (Mt 6,2). A mennyei Atya viszont csak a titokban adakozókat jutalmazza.
Akkor is megtörtént, ma is elõfordul, hogy emberek azért adakoznak, hogy érdemeket szerezzenek az Isten elõtt. Számukra az adakozás jól fizetõ befektetés, a takarékosság egy fajtája. Azt gondolják, hogy kölcsönt adnak így az Úristennek. S majd amikor szükséges, legyen mire alapozni követelésüket: "Most te következel, Uram. Fizesd vissza kamatos kamattal mindazt, amit neked odaadtam!"
Istennel azonban így nem lehet üzletet kötni. Az adakozás nem jócselekedet. Egyébként is semmiféle emberi cselekedettel nem elõzhetem meg az Isten irántam tanúsított kegyelmét. Tetteim a hála válaszai irgalmára és kegyelmére. Az adakozásunk - törlesztés.

Uram!
Te adod a pénzemet. Óvj meg a szükségtõl és a dúskálástól, hogy szabad maradjak az anyagiaktól. Mutasd meg, hol van szükséged forintjaimra. Szeretnék velük örömet szerezni másnak. Szeretném támogatni Isten országának ügyét is. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.