Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. (Zsolt 145,18)

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt. (Fil 4,6)

Olvasmányok: 1Móz 19,15-26 és 1Krón. 21,15-22,1

Szeptember 2.
Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsõítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsõítse Istent, csak ez az idegen?" És ezt mondta az Úr: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged." (Lk 17,15-19)

Jézus ritkán tapasztalhatott ekkora hálátlanságot. Csak egy, az idegen tért vissza megköszönni gyógyulását. A többiek kérni tudtak, hálát adni már nem. Abban még hittek, hogy Jézus meggyógyítja õket, de minden további segítségét elutasították. Testi gyógyulásra, egy híres "csodadoktorra" szükségük volt, a többre, megváltásra nem.
Johnson Gnanabaranam tamil evangélikus lelkész egy képzeletbeli interjút készített a kilenc bélpoklossal. A kérdés az volt: "Miért nem mentetek vissza Jézushoz megköszönni, hogy meggyógyított titeket?" A kilenc válasz ismerõs kifogásokról rántja le a leplet. Az elsõ elõször a családjának akarta megmutatni, hogy egészséges, és mire visszament volna, Jézus már messze járt. A második kész lett volna a hálára, de hívõ izraelita létére nem akart "azzal a samaritánussal együtt" odamenni. A harmadik nem mert üres kézzel közeledni Jézushoz, de szegénysége miatt ajándékot venni nem tudott. A következõ nem volt egészen biztos a gyógyulásban. Olyan is akadt, aki a Jézust körülvevõ sok ember elõtt restellte volna azt, hogy bélpoklos volt. A hatodik úgy ismerte Jézust, hogy õ senkitõl nem vár köszönetet. A következõ a gyógyulás örömében egyszerûen elfeledkezett a köszönetrõl. A nyolcadik büszkén húzta ki magát: "Sok bélpoklos van a világon. Bizonyára becsületes, erkölcsös életem indította Jézust arra, hogy éppen engem gyógyítson meg..." Az utolsó is talált egy ismerõs kibúvót: "Igazán meg akartam köszönni, azonban a többség nem ment vissza, s én mindig a többséggel tartok."
Jézus elõtt bármelyik magyarázat szappanbuborék. Õk kilencen hasonlítanak a tékozló fiúhoz: kikényszerítették maguknak az Atya javait, de magára az Atyára már nincs szükségük. Ám a tékozló fiú bevallva szegénységét, az atyai ház utáni sóvárgással a szívében visszatért. Ez a kilenc nem tért vissza. Õk a félig gyógyultak. Jézussal való találkozásuk elõtt mind "a halál jegyesei" voltak. Egy kivételével azok is maradtak, intõ példának mindnyájunk számára.

Uram!
Tudom, hogy mindent látsz és mindent tudsz. Rólam is. Ne engedd, hogy folyton magyarázkodjam elõtted, és mentegessem hálátlanságomat. Taníts meg megköszönnöm mindent, amit tõled kaptam. A gyógyulást is, a betegágyon kapott türelmet is. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.