I.  Bevezetés a hármas üzenetbe1.  Milyen kapcsolatot találunk a hármas angyali üzenet és a Jelenések könyvének korábbi fejezeteiben található próféciák között?

• Az itt kezdődő jelenetsor egy láncszemként illeszkedik ahhoz a próféciai kinyilatkoztatás sorozathoz, amely a 12. fejezet első versével vette kezdetét.

  • A sárkány “ama régi kígyó” és az egyház küzdelmének utolsó fázisát ismerhetjük meg ebben a bemutatásban.

• Az előző fejezetekben azt ismerhetjük meg, hogy korszakról-korszakra mit tesz Sátán az egyház ellen.

  • Ebben a fejezetben pedig arról kapunk kinyilatkoztatást, hogy mit tesz az egyház azért, hogy Sátán szándékai meghiúsuljanak.

  • A három angyal üzenete ugyanis nem más, mint Sátán megtévesztő szándékának a leleplezése az emberek előtt.

• A hármas angyali üzenet a maga sajátos bibliai és prófétikus nyelvezetével mondja el, hogy Jézus visszajövetele előtt ki fog alakulni az emberek között két irányzat, illetve kétféle csoportosulás.

  • A többség oldalán az imádatnak olyan formája és módja alakul ki, ami az Örökkévaló Istennel állítja szembe azokat, akik ezt választják.

  • A másik oldalon viszont azok lesznek, akik úgy döntenek, hogy egyedül csak az Istent félik és csak neki adnak dicsőséget azáltal, hogy megtartják parancsolatait és Jézus hitét, még akkor is, ha ezzel kisebbségben maradnak és ellenszenvet váltanak ki a többségből.

2.  Milyen kapcsolatot találhatunk a hármas angyali üzenet munkája és Jézus dicsőséges visszajövetelekor történő szétválasztás között?

• Amikor Jézus visszajön dicsőségének királyiszékében, akkor ketté fogja választani az embereket egymástól, ez a kettéválasztás viszont csak a befejező esemény lesz egy hosszú folyamatnak a végén.

  • A választóvonalat ugyanis már korábban meghúzta a két tábor között, a kegyelem idő lezárásakor, dicsőséges visszajövetelekor csak végrehajtja, mindenki számára láthatóvá teszi, hogy ki hová tartozik. Jel. 22,11.

3.  Mi a rendeltetése ennek a hármas üzenetnek, miért akar Isten különös hangsúlyt adni annak, hogy ez hirdetve legyen az emberek között?

• A hármas üzenetnek az a rendeltetése, hogy előkészítse az emberek szívében azt a választást és döntést, amit mindenkinek meg kell hozni Isten mellett vagy ellen, hogy a Mindenhatót imádja vagy az idegen isteneket.

  • A valóságban nem Jézus hoz valamilyen önkényes döntést az emberek fölött, hanem minden ember maga dönti el, hová akar tartozni.

  • Jézus csak elfogadja ezeket az emberi döntéseket, és a kegyelemidő lezárásakor véglegesíti és változhatatlanná nyilvánítja ki.

• Isten országának ez az evangéliuma bizonyságul fog hirdettetni az emberek számára.

• Ezzel a kijelentésével Jézus először azokat szólítja meg, akiket meg akar bízni az örökkévaló evangélium hirdetésével.

  • Azt akarja nekik mondani, hogy amit tovább adnak, amit látnak és hallanak tőlük az emberek, az legyen bizonyságtétel, legyen benne meggyőző erő.

• Érezzék és lássák meg az emberek, hogy nem csupán egy betanult ismeretanyagot mondanak el, hanem a személyesen átélt tapasztalataik hátterén hirdetik az üzenetet.

  • Minden embert egy sajátságos légkör vesz körül, és ebből megérezhető, hogy saját élményeként mondja-e az üzenetet, vagy csak egy megtanult leckét mond el.

4.  Tudunk-e valamit arról az angyalról, aki ezt a munkát végzi a kinyilatkoztatás szerint, lehetséges, hogy csak egy szimbolikus angyalról van szó?

• Az itt bemutatott angyal elsősorban Isten földi hírnökeit jelképezi, azokat az embereket, akik megbízatásuknak érzik ennek az üzenetnek a hirdetését.

• Az advent mozgalom úttörőinek nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy ők a saját missziós mozgalmukkal azonosították az első angyal munkáját.

  • “Hithirdetésünkre úgy tekintünk, mintha az angyal kiáltása volna, aki kijelentette, hogy “eljött az Ő ítéletének órája”. (Jósiás Litch: Advent Shield 1. sz. 86. 1844.)

  • “A hitoktatók olyan osztályát jelképezi, akik megbízást kaptak Istentől, hogy megismertessék embertársaikkal azokat a különleges igazságokat, amelyeket az angyal üzenete tartalmaz.” (Uriach Smith: Gondolatok a Jelenések könyve felett Jel. 14,6-12-höz adott magyarázat)

• Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy Isten hatalmas mennyei angyalokat bízott meg, hogy ügyeljenek arra, az üzenet jusson el minden nemzetséghez, ágazathoz, nyelvhez és néphez.

  • “Majd hallottam, amint egy angyal fennhangon ezt kiáltotta: ‘Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája!’... Az angyal szavával egyidejűleg hallható volt az ő hangjuk is: ‘Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az Ő ítéletének órája’.” (TL 204,1-2.)

5.  Hogyan lehet jellemezni azt a mozgalmat, amely az első angyal üzenetének munkáját végezte az advent mozgalom kezdetén?

• Az advent úttörők lelkisége intő figyelmeztetésként maradt fenn számunkra, nagyon komolyan készültek a Jézussal való találkozásra.

  • “Az őszinte hívők gondosan megvizsgáltak minden gondolatot, és szívüknek minden indítékát, mintha halálos ágyukon feküdtek volna, és néhány óra múlva be kellett volna zárni szemeiket a földi jelenetekre nézve. Mindnyájan érezték egy belső bizonyíték szükségességét, hogy elő voltak készülve a Megváltóval való találkozásra. Lelkük tisztasága volt a fehér ruhájuk – a Krisztus engesztelő vére által megtisztított jellem. Bár még ma is bírna Isten népe ugyanolyan szívet kutató lélekkel, ugyanolyan komoly, határozott hittel.” (NK 358,1)

• Az üzenet hirdetésében kifejtett erőfeszítéseik eredményeként az akkor ismert civilizált világ minden részére eljutott Isten felszólító üzenete.

6.  Van-e jelentősége annak, hogy az első angyal úgy van ábrázolva, mint aki az ég közepén repül?

• Ezzel az ábrázolással Isten azt akarja jelezni, hogy az angyal munkássága és üzenete az egész világra kiterjedő mozgalom kell legyen.

  • Ennek a mozgalomnak addig kell fejlődni és terjeszkedni, amíg minden ember meglátja és meghallja az üzenetet.

• Az első és a harmadik angyal üzenete is “nagy szóval” hirdettetik.

  • A nagy szó vagy hangos szó azt akarja kifejezni, hogy az üzenet oly módon fog hangzani, hogy minden ember meg fogja hallani azt.

  • Ugyanakkor az “üzenet sürgető fontosságát is jelzi a “nagy szó”.

• Amikor az emberek nyomatékot szeretnének adni egy parancsnak, akkor általában felemelik a hangjukat, így szeretne Isten is hangsúlyt adni az első angyal üzenetének.

II. Az örökkévaló evangélium1.  Hogyan lehet evangéliumnak tekinteni azt az üzenet csomagot, amelyben Istennek olyan ítélete van meghirdetve, hogy az emberek kínlódva fognak szenvedni?

• Mindig az üzenetvivő szándéka és lelkülete teheti furkósbottá vagy evangéliummá a hirdetett üzenetet, minden attól függ, hogy milyen lelkülettel mondja el, adja tovább.

  • Ugyanazt az üzenetet rideg ítéletként is hirdetheti, ami csak félelmet és elidegenedést vált ki, de elmondhatja evangéliumként is, amely embereket ment meg a haláltól.

• Jézus is elmondta Jeruzsálem szomorú sorsát, nem hallgatta el tanítványai előtt, hogy el fog pusztulni a város.

  • De sírva mondta el, mert szerette Jeruzsálemet és a benne lakó embereket.

• Ilyen módon kell a hirdetésünk közben evangéliummá tenni a hármas angyali üzenet keményebb részeit is.

• Mivel az Igében maga Isten jelenti ki, hogy az angyalok üzenete “örökkévaló evangélium”, ezért nekünk is meg kell találnunk ebben a jó hírt, az örömhírt.

  • “Ebben az üzenetben Isten jellemét kell megismertetni, hogy a világ sötétségét az Ő dicsősége, jósága, irgalmassága és igazságának világossága ragyogja át... A világnak adandó kegyelmi fény utolsó sugara, a könyörület utolsó üzenete legyen kinyilatkoztatása Isten jellemének, ami: a szeretet.” (Kr.Péld. 310,2. 4.)

2.  Miért mondható “örökkévaló evangélium”-nak az az üzenet, amit ezeknek az angyaloknak hirdetniük kell?

• Ez a meghatározás azt jelenti, hogy az evangélium még az utolsó időben is ugyanaz, mint ami kezdetben volt, az emberiség megmentését csupán egy evangélium biztosítja.

  • Más evangélium nem volt és nem is lesz soha.

• Ez az evangélium lesz érvényben mindaddig, amíg csak egyetlen ember is létezik, aki megmentésre szorul.

  • A megfeszített és feltámadt, majd az Isten jobbján trónoló Krisztusról szóló hír ugyanaz, mint az utolsó időben ítéletet tartó és eljövendő királyok Királyáról szóló üzenet.

• Bár az első angyal az örökkévaló evangéliumot hirdeti, mégis elmondható róla, hogy az üzenete sajátosan új.

• Isten szolgái a múltban is tanították az örökkévaló evangéliumot, de a saját korukra való különleges alkalmazással.

• Sohasem tanították viszont abban a vonatkozásban, ahogyan azt a három angyal alkalmazza a végidővel összekapcsolódva.

  • Ez az üzenet annak a kinyilatkoztatásnak a része, amely eddig még nem volt esedékes az emberi család számára.

  • Meg sem érthették volna addig, amíg teljesedésének órája az Isten időrendjében el nem érkezett. Dán. 12,4.

3.  Milyen módon kapcsolódik az angyal üzenete Jézusnak a végidőről szóló kijelentéseivel, és hogyan vehetünk részt annak a hirdetésében?

• Jézus a nagy prófétikus kinyilatkoztatásában arról beszélt, hogy “az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég”. Mt. 24,14.

• Bár Isten kifogyhatatlan az eszközökből, Ő mégis általunk szeretné eljuttatni az örökkévaló evangéliumot azokhoz, akiknek még nem volt lehetőségük azt megismerni.

• Az evangélium üzenetét különböző módon képviselhetjük az emberek felé.

  • Történhet úgy, hogy egyszerűen csak azt mondjuk tovább, amit a különböző forrásokból megtanultunk Jézusról, felmondjuk a leckénket az emberek előtt.

    • Ezt azonban lehet teljesen lélektelenül is végezni, mintha csak egy betanult leckét mondanánk fel, a bennünket hallgató emberek viszont meg fogják érezni, hogy a bizonyságtételünk mögött nincs lélek és élet.

    • Ha azonban rá tudnánk vezetni az embereket, “hogy vágyakozó tekintettel nézzenek fel a keresztre; ha csak egyszer megláthatnák a megfeszített Krisztust, akkor felismerhetnék az isteni irgalom mélységét és a bűn szörnyű terhét.” (AT 141,3.)

  • A bizonyságtételünk történhet úgy is, hogy azt mondjuk el Krisztusról, amit személyesen tett értünk.

    • Ez már az átélt tapasztalatok bizonyságtétele fog lenni, ezt sokkal meggyőzőbben fogjuk átadni az embereknek, mint az előzőt, és az emberekre gyakorolt hatása is hitelesebb fog lenni.

  • De történhet a bizonyságtételünk úgy is, hogy semmit sem mondunk, de úgy élünk, hogy a környezetünkben élő emberek a cselekedeteinkből és egész életünkből Krisztust ismerhessék meg. Mát. 5,16.

    • Az életünkből meglátott mozaikok alapján támadjon fel a szívükben az a vágy, hogy én is szeretnék úgy élni, ahogyan ez az ember. Jn. 13,35.

III.  Féljétek az Istent1.  Mit jelent az, hogy “féljétek az Istent”, talán azt, hogy féljünk Tőle, ne merjük még megszólítani sem?

• Az evangéliumnak ez az üzenete összhangban van Pál apostolnak azzal a tanácsával, amit a filipiekhez írott levelében fogalmaz meg: “félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket”. Fil. 2,12.

• Ez a régies nyelvezettel megfogalmazott felszólítás azonban nem azt jelenti, hogy rettegő félelemmel kell Istenre gondolnunk, hanem a tiszteletadásunk legmagasabb szintű megnyilatkozására szólít fel.

  • Erről az Istent félő tiszteletről beszélt a Jézus mellett megfeszített lator is a társának, amikor annak gúnyos beszédére azt mondta: “Az Istent sem féled-é te?”. Lk. 23,40.

• A Bibliának ez a kijelentése azt is jelenti, hogy az Isten ítéletére készüljünk szent tisztelettel és komolysággal, amelyben mindenkinek számot kell adnia a cselekedetéről.

• Ez a felszólítás tehát magába foglalja az Isten iránti hűséget és az akaratának való feltétlen engedelmességet.

  • “Ne attól félj, hogy Isten nem váltja be ígéretét, vagy türelme elfogy, vagy részvéte csökken.

  • Attól félj, hogy akaratodat nem rendeled alá Krisztus akaratának, hogy öröklött és szerzett tulajdonságaid uralják életedet.

  • Attól félj, hogy önzésed ne álljon gátul lelked és a nagy Mester közé. Félj, nehogy önerődben bízz.

  • Félj kivonni kezed Krisztus kezéből. Félj egyedül, Krisztus nélkül járni életed ösvényét.” (KP 106,1.)

2.  Miért tartja szükségesnek Isten a végidőben élő ember számára azt, hogy az istenfélelem üzenetét hirdesse felé?

• A huszonegyedik század emberének is éppen ez az egyik problémája, hogy nem félnek és nem tisztelnek senkit és semmit, sem Istent, sem embert.

  • A tiszteletadás szinte kiveszőfélben van az emberekből.

• Isten örökkévaló evangéliuma ezért szólítja meg az embereket ezzel az üzenettel, mert az istenfélelmet, az Isten iránti tiszteletadást szeretné helyreállítani.

• Ez az istenfélelem magába foglalja az Isten iránti hűségünket, az akaratának tiszteletből megnyilatkozó engedelmességünket is.

  • Az istenfélő ember mindig érdeklődéssel keresi azt, vajon az életének egy-egy helyzetében “mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”, mert az Isten iránt érzett tiszteletéből szeretne aszerint élni. Róm. 12,2/b.

  • “Az Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fő dolga.” Préd. 12,15.

IV. Neki adjatok dicsőséget1.  Miért van szükség arra, hogy Isten még ilyen jellegű felszólításban is részesítse az emberi családot: “néki adjatok dicsőséget”, lehet Istenen kívül másnak is adni dicsőséget?

• Az emberek hajlamosak arra, hogy egy-egy társukat részesítsenek a tiszteletadásnak abban a formájában, amit már dicsőítésnek nevezünk.

  • Vannak olyanok, akik még azt a szót is hozzáteszik ehhez, hogy “imádom” őt.

    • Ez lehet a családjának egyik tagja, egy színész, egy sportoló, vagy bárki más.

• Isten arra szólítja fel a világot és benne minket is, hogy soha ne dicsőítsd a hozzád hasonló embert, sem a szépségét, sem az okosságát, vagy az ügyességét, hiszen minden képességét Istentől kapta, semmi sem az ő érdeme.

• Nagyon sok ember hajlamos az öndicsőítésre is, szinte megrészegedik az önfelmagasztalás büszkeségétől, amikor túl sokat gondolnak maguk felől, amikor elfeledkeznek arról, hogy minden képességük Isten ajándékaként az övéké.

• Elég sokan vannak olyanok, akik mindig okosabbnak képzelik magukat Istennél, és ők ezzel merítik ki az öndicsőítés fogalmát.

  • Ha Isten azt mondja valamire, hogy azt nem szabad tenni, akkor ők úgy gondolják: “nem kell azt olyan komolyan venni, valószínűleg az Isten sem úgy gondolta”.

  • Mások pedig még ott is tudnak millió részletet szabályozni és törvényeket hozni, ahol Isten nem tartotta szükségesnek, hogy eligazító tanácsot adjon.

2.  Amikor az angyal üzenete arra szólít fel, hogy “néki adjatok dicsőséget”, akkor ez csak a szavakban történő magasztalásra vonatkozik, vagy ennél mélyebb üzenete is van?

• A dicsőítő szándékunkat sokféleképpen kitudjuk fejezni, ehhez nem kell feltétlenül beszélni.

  • Megnyilatkozhat a viselkedésünkben, a tekintetünk sugárzásában, ahogy ránézünk a dicsőített személyre, de történhet rejtetten is, csupán a dicsőített személy iránti érzéseinkben.

• Jézus példaadásán keresztül ismerhetjük meg, hogy hányféle módon dicsőíthetjük Istent.

  • Jézus azzal dicsőítette a mennyei Atyját, hogy tökéletesen és hűen elvégezte azt a munkát, amit reá bízott, az ember megváltását. Ján. 17,4.

  • De dicsőítette azzal is, hogy életén keresztül megismertette az emberekkel Isten nevét, azaz bemutatta Isten jellemét. Ján. 17,6. 26.

  • Megdicsőítette azzal, hogy a rábízott üzenetet, a megváltás üzenetét tovább adta, elmondta azoknak, akik készek voltak meghallgatni. Ján. 17,8. 14.

• Jézushoz hasonlóan nekünk is kell ilyen módon is dicsőítenünk az Istenünket, ezért tedd fel magadnak a kérdést, dicsőíted-e Istent Jézushoz hasonló módon?

• Az Isten-dicsőítés különleges módja közé tartozik az is, amikor ki tudom váltani másokból is azt, hogy ezután ők is dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat. Mt. 5,16.

  • Minden ilyen esemény magával ragadja az egész Menny kórusát is az Isten-dicsőítésben. Luk. 15,7.

• Ahhoz, hogy Isten műve befejeződhessen, az egész Földet be kell ragyognia Isten dicsőségének mi általunk. Jel. 18,1/b.

3.  Pál apostol az Isten-dicsőítésnek egy különleges módját említette meg a hozzájuk küldött levelében, és azt mondta, hogy ezzel “még egy kiváltképpen való utat mutatok néktek”, mire gondolt ekkor az apostol? I. Kor. 12,31/b.

• Pál apostol ezt a kijelentését akkor elsődlegesen a lelki ajándékok megszerzésével kapcsolatban mondta.

• Korábbi szavai azonban arra utalnak, hogy az Isten-dicsőítéssel kapcsolatban is tud nekünk mutatni az előzőeken felül még egy kiváltképpen való utat.

  • “Dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben... amelyek az Istenéi.” I. Kor. 6,20.

4.  Miként és hogyan lehet a testünkben is dicsőíteni az Istent?

• A dicsőítésnek ezt a módját csak akkor tudjuk gyakorolni, ha figyelembe vesszük és a gyakorlati életünkben alkalmazzuk az egészséges életmódra vonatkozó isteni szabályokat.

• Mert a mi testünk az Isten Szentlelkének a temploma, amit megfelelő állapotban kell tartanunk ahhoz, hogy a Szentlélek lakozzon benne is.

• Ha valaki az ismeretei ellenére is figyelmen kívül hagyja az Isten tanácsait, az kétszeresen is hibát követ el.

  • Az egészségtelen életszokások által megrontja az egészségét, és így a Szentlélek templomát, az Istennel való kapcsolatát és közösségét.

  • Ha valaki tudná védeni az egészségét, tudna vigyázni rá, de nem teszi, azt az Isten sem fogja megvédeni a káros következményektől, nem terjeszti ki fölé az oltalmazó takaróját a veszélyek idején.

5.  Hogyan lehet figyelembe venni Istennek ezt a felszólítását egy olyan világban, ahol minden irányból érnek bennünket olyan hatások, amik a testünk egészségét károsítják, amik ellen nem tudunk védekezni?

• Isten mindig figyelembe veszi azt, hogy a testünk mint a Szentlélek temploma, különböző hatások és okok miatt károsodhat a bűn világában.

  • Legyen az a születésünkből adódó, a különböző betegségekre eredendően fogékony természetünk, vagy éppen azok a környezeti hatások, amik korszakonként változóan elérnek bennünket.

• Ezeket azonban mindenki csak fokozza azzal is, hogy élete során ki több, ki kevesebb rossz és egészségromboló életszokásokat vesz fel, és Isten ezekben tesz felelőssé bennünket.

  • Pl: túlhajszoltság a munkában, rendszertelen és egészségtelen táplálkozás, egészségromboló élvezetek, egészségtelen öltözködés, stb.

• Isten csak akkor véd meg bennünket azoktól a környezeti hatásoktól, amikkel szemben tehetetlenek vagyunk, ha a magunk részéről készek vagyunk megtenni azt, ami a hatáskörünkön belül van.

  • Ezért mondja Pál azt, hogy “akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek”. I. Kor. 10,31.

6.  A lelki életünk melyik speciális területén szeretne visszatartani bennünket Isten, amikor arra szólít fel, hogy “féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget”?

• Isten ezzel óvni szeretne bennünket a saját érdemeink felmagasztalásától, hiszen a saját érdemeinkkel és képességeinkkel semmit sem érünk el az üdvösségünk vonatkozásában.

  • Ehelyett arra szólít fel az angyal üzenete által, hogy csak “Neki adjatok dicsőséget”.

• Isten Igéje a babiloni lelkülettel azonosítja az önmagát dicsőítő gondolkodást, és közvetve arra figyelmeztet, hogy ez a törekvés egyszer már romba dőlt és leomlott Isten előtt.

  • Minden esetben ugyanez a sors vár azokra, akik az öndicsőítés hibájába esnek.

• Isten ma is csak azokat tudja megmenteni, akik nem maguknak, hanem az Istennek akarnak dicsőséget adni és szerezni.

  • “Mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Lk. 18,14.

7.  Hogyan válaszol Isten az önmagát dicsőítő és az önmagában bízó babiloni lelkületre az angyal üzenetében?

• Az örökkévaló evangélium üzenetével válaszol, azzal az üzenettel, aminek középpontjában az Isten kegyelme és az ember hite áll.

  • Az örökkévaló evangélium pontosan az ellenkezőjét hirdeti, mint az emberi cselekedetekben és érdemekben bízó üdvösség filozófiája.

• A babiloni lelkület mindig bizonyítani akar, mindig ki akar tűnni valamivel, mindig többnek akar látszani mint ami a valóságban, ez a lelkület még az őszinte hívő embereket is megkörnyékezi és áthatja, ezért Isten előtt is a cselekedeteikkel akarnak érdemet szerezni.

  • Ez a lelkület Lucifer szívében született meg először, Ő akart mindenáron többnek látszani mint ami, és onnan terjedt tovább az emberi család között. Ésa. 14,12-14.

• Az örökkévaló evangéliumot megismerő és elfogadó ember viszont már képes az Isten látásmódja szerint nézni önmagára, és így felismerve bűneit és méltatlanságát, már egyedül az Isten kegyelmére hagyatkozik.

• Isten viszont szeretne emlékeztetni bennünket arra az alapvető tényre, miszerint “kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2,8-9.

  • Isten ajándéka a kegyelem is és a hit is, de mindkettőt nekem kell elfogadnom Isten kezéből, először a hitet, majd hit által a kegyelmet.

8.  Hányféle módon kínálja fel Isten a hit ajándékát a bűn világában élő embernek?

• Isten kétféle módon kínálja fel a hit ajándékát minden embernek, és csupán rajtunk múlik, hogy mennyit fogadunk el belőle.

• Alapvető szinten a hit csupán meggyőződéshez vezet el Istennel kapcsolatban.

  • Meggyőződök arról, hogy Isten létezik, hogy Ő teremtette azt a világot, amelyben élek, és így benne engemet is.

  • Meggyőződhetek arról, hogy a bűn rontásával szemben Istennek megoldása van az emberi család számára, így az én számomra is.

  • Meggyőződésem lehet, hogy Isten megoldása a Golgotán felfeszített Megváltóban van biztosítva, ha elfogadom Őt személyes Megváltómnak.

• A tények és az információk elfogadásán túl azonban van egy fontosabb része is a hit ajándékának.

  • Tapasztalati élményekhez szeretne Isten vezetni bennünket általa.

  • Azt szeretné, hogy ne csak ismerd, hanem éld is át azt, mit jelent elfogadni Isten kegyelmét a gyakorlatban.

9.  Mikor tudjuk őszintén, teljes szívünkből Istennek adni a dicsőséget?

• Csak akkor, ha már átmentünk azon a lelki tapasztalaton, aminek eredményeként olyan változás következett be a gondolkodásunkban és az életünkben, amit magunktól nem tudtunk volna elérni.

• Ellen White ezzel kapcsolatban azt írta: “Isten műve ez, amikor porba hullatja az ember dicsőségét, és elvégzi az emberért azt, amihez neki nem volna ereje, hogy a maga érdekében megtegye.” (RaH 1902.szept. 16.)

• Tulajdonképpen három dolgot kell tisztán érteni ezzel kapcsolatban.

  • A lelki életünk megváltozása, a megtérésünk sohasem a mi erőfeszítéseink produktumaként történik meg, hanem egyedül Isten újjáteremtő hatalmának a megnyilatkozására. II. Kor. 5,17.

  • Ezt a változást csak abban az emberben hozza létre Isten, aki a Szentlélek világosságában már felismerte bűnös voltát, és önmagában semmi érdemet sem talál arra, hogy Isten elé álljon dicsekedni. Gal. 6,14.

    • Vagyis “porba hullatja az ember dicsőségét”.

  • Tisztán kell látnunk, hogy a bűnös állapotunkból csak az Isten kegyelme képes kiszabadítani, csak az Isten hatalma képes megszabadítani azoktól a bűnöktől, amik fogva tartják az életünket és a gondolkodásunkat. Róm. 7,24. Fil. 4,13.

    • Isten “elvégzi az emberért azt, amihez neki nem volna ereje, hogy a maga érdekében megtegye.”