AZ UTOLSÓ IDŐ LEFONTOSABB ÜZENETE.. Jel. 14, 7. "Féljétek az Isten és néki adjatok dicsőséget,mert eljött az ő ítéletének órája,és imádjátok azt aki teremtette a mennyet és a földet,és a tengert és a vizek forrásait."
1. Isten mindenek előtt arra szólítja fel az embereket, hogy “féljétek az Istent”.
Az evangéliumnak ez az üzenete összhangban van Pál apostolnak azzal a tanácsával, amit a filipiekhez írott levelében fogalmaz meg: “f...élelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket”. Fil. 2,12.
Ez a régies nyelvezettel megfogalmazott felszólítás azonban nem azt jelenti, hogy rettegő félelemmel kell Istenre gondolnunk, hanem a tiszteletadásunk legmagasabb szintű megnyilatkozására szólít fel.
Erről az Istent félő tiszteletről beszélt a Jézus mellett megfeszített lator is a társának, amikor annak gúnyos beszédére azt mondta: “Az Istent sem féled-é te?”. Lk. 23,40.

2. A huszonegyedik század emberének is éppen ez az egyik problémája, hogy nem félnek és nem tisztelnek senkit és semmit, sem Istent, sem embert.
A tiszteletadás szinte kiveszőfélben van az emberekből.
Isten örökkévaló evangéliuma ezért szólítja meg az embereket ezzel az üzenettel, mert az istenfélelmet, az Isten iránti tiszteletadást szeretné helyreállítani.

Ez az istenfélelem magába foglalja az Isten iránti hűségünket, az akaratának tiszteletből megnyilatkozó engedelmességünket is.
Az istenfélő ember mindig érdeklődéssel keresi azt, vajon az életének egy-egy helyzetében “mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”, mert az Isten iránt érzett tiszteletéből szeretne aszerint élni. Róm. 12,2/b.

3. Ha a mindennapi értelmében vesszük figyelembe a félelem szót, akkor sem Istentől kell félnünk, aki annyira szeret bennünket, hogy még arra is kész volt, hogy helyettünk elviselje a bűn büntetését, kész volt meghalni érettünk és helyettünk.
Sokkal jobban kell félni önmagunktól, az állhatatlanságunktól, hogy nem tudunk mindvégig kitartani Isten mellett, a szent és nemes dolgok mellett.
“Attól soha félj, hogy Isten nem váltja be ígéretét, vagy türelme elfogy, vagy részvéte csökken. Attól félj, hogy akaratodat nem rendeled alá Krisztus akaratának, hogy öröklött és szerzett tulajdonságaid uralják életedet.