november 30.

AZ ÚR AZ ISTEN

"Akkor alászállt az Úrnak tüze, és megemésztette az ég~oáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt." 1Királyok 18,38

Amikor Illés kimondta: "Mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem... akkor alászállt az Úr tüze." Fentr~ol! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Ez nem olyan t^uz, amelyik nem emészt. Az els~o nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Ha föltetted életedet az oltárra, ne gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emészt~odik meg. Így mondja az Ige a gy~oztesekre: "Életüket nem kímélték mindhalálig" (Jel 12,11). Ha az áldozat igazán elkezd égni, megemészti azokat, akik körülötted vannak. A fát, a lágy embereket. Olyan t^uz ez, aminek a k~o sem tud ellenállni. A port, azt a szürke embert: Felnyalja a vizet, amivel locsolták, akik kinevetik, akik ellenségei a t^uznek, akik el akarják oltani. "Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!" El tudod képzelni azt a hihetetlen er~ot, ami arcra borította ~oket? "És monda Illés: Fogjátok meg a Baál prófétáit! És megfogák ~oket, és alávitte ~oket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott ~oket." Akkor mondja Illés Akhábnak: "Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy es~onek zúgása hallatszik." Éld a magad életét - én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert valami még hiányzik. Illés a szent Isten el~ott, a földön fekszik. Kicsivé, semmivé lett. Ott nincsenek nagy szavai. "Leborult a földre, és az ~o orcáját két térde közé tette." Elrejti orcáját Isten el~ott. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg. Nincs szava engedelmességr~ol, hogy Isten parancsa szerint cselekedett. Mit szólt volna a nép, ha így látja ~ot? Ha majd ilyen senki tudsz lenni, akkor használhat az Úr.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!