Sátán biztos volt abban, hogy Jób csak az Istentől nyert oltalom és áldások miatt szolgál Istennek. Aki viszont jónak látta, hogy engedélyt adjon Sátánnak, hogy megpróbálja bebizonyítani állítását. Sátán ezután elsietett és Jób minden vagyonát elpusztította.

Jób nem értette, mi történik. Azt hitte Isten volt az, aki elvette mindenét, amije csak volt. De mindenek ellenére, megőrizte bizalmát Istenben. Sátán megszerezte az engedélyt arra is, hogy tovább kínozza Jóbot testi fájdalom és betegség által. Jób azonban még mindig megőrizte feddhetetlenségét.

Nem úgy Jób felesége! Jób mindent elveszített, kivéve a feleségét, bár talán jobb lett volna, ha őt veszíti el elsőnek! Az ördög azonban tudta, hogy jó eszköz lesz még a kezében. Mihelyst megkapta Jób feleségét, valószínűleg mosolygott, és emlékeztette gonosz angyalait, hogy ha így folytatják tovább, akkor biztosan Jóbot is meg fogják kaparintani.

Sátán nem törődik azzal, hogy mit csináltat vagy nem csináltat velünk addig, míg önzőek vagyunk. Sokszor nem abban a rosszban gyönyörködik, amit teszünk, hanem abban, amikor nem teszünk rosszat saját erőfeszítésünk által. Kétségkívül önkényesen dönt arról, hogy valakit jólétben tart-e, míg másokat nyomorba taszít. Ugyanazt hozza ki egy farizeusból, mint egy megszállottból. Valaki éppen olyan elveszett lehet, miközben saját sikereinek dicsőségében fürdik, mint az, aki elmerül a bűneiben. Egyetlen dolog okoz fejtörést az ördögnek; az, amikor valaki úgy dönt, hogy közösségre lép Istennel, kapcsolatot teremt Vele, mert tudja, hogy csak így lehet győzelmet aratni felette.

Amikor valaki érdeklődni kezd Isten iránt, Sátán az öklét rázza Isten felé, és ugyan úgy kezdi vádolni, mint Jóbot. Néha Isten jónak látja, ha az ördög megpróbál minket, hogy bebizonyosodhasson, hogy szolgálatunkat önző érdekek ösztönzik-e vagy nem, hogy szeretjük-e és bízunk-e Benne a körülményektől függetlenül. Ezért tűnnek néha rosszabbnak egy darabig, mikor egy értelmes kapcsolatra törekszünk Istennel. Ha maradéktalanul bízunk Benne bármi történik is, Sátán vereséget szenved.
(Morris L. Venden: A működő hit c.k. 128./ol