Az Üdvözítő

„És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”
(Apostolok cselekedete 4. fejezet 12. vers)

A hétvégén, egy közeledő előadássorozatra készülve egy mikrofonnal és egy kamerával a kézben jártuk az utcát. Megkérdeztünk találomra jó néhány járókelőt, hogy szerintük kiben lehet ma megbízni és, hogy a Bibliának az elvei mennyire megvalósíthatóak a mai viszonyok között.

Az eredmény egyben meglepő és egyben elkeserítő volt. A válaszadók majdnem 99%-a azt mondta, ma nem lehet megbízni senkiben, sem szülőkben, sem testvérben, sem barátban, nemhogy valaki idegenben. A legtöbben azt mondták, csak saját magunkban bízhatunk.

S a Biblia? Isten? A vélemények szerint ez ma annyira távoli és életszerűtlen. Talán, vannak egyesek, akik nagy nehézségek árán tudnak úgy élni, ahogy Isten mondja, de ők nem a többség. Ugyanakkor többen kifejezték ama vágyukat, hogy jó lenne nemcsak a pénz után futni, de ehhez több és biztos munkahely kéne, aztán majd… a család, az Isten, a…

Milyen érdekes mindez. Csak saját magamban bízhatok és mégis kívülről, az államtól, és másoktól várok segítséget? Bizony 99% kilátástalanság, reménytelenség és bizalmatlanság.

S ezt csak tetőzik azok az élethelyzetek, mikor hibázunk, elrontunk dolgokat és rájövünk, hogy magunkban sem bízhatunk meg.

Mily sokáig gondolkodott így Péter is, aki a fenti néhány sort megfogalmazta; ő a profi halász, tudja mikor és hol kell halászni; ő nem süllyedhet el; őbenne maradéktalanul meg lehet bízni, mert ő halálba kész menni másokért…

S a megtagadás estéjén, mikor meglátja az Üdvözítő szerető tekintetét; összetörik. Így tör össze ma Isten bennünket is, hogy azután rajtunk keresztül talpra állíthassa a lelki nyomorékokat és a bénultság állapotában senyvedőket.

Többé nem mondja; bennem bízzatok; figyeljétek, hogyan csinálom. Eltűnik Péter és csak Jézus marad. Sem aranyom, sem ezüstöm, de amim van azt adom:

„A názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Apcsel.3:6)