Az örökkévaló dolgok fontossága

„Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.”
(Kolossebeliekhez írt levél 3. fejezet 2-3. vers)

Így advent idején több helyen tartunk evangélizációs sorozatot, gondolván és remélvén, talán jobban nyitottabbak az emberek a mennyei dolgok, a Biblia értékei iránt. S bár más időszakhoz képest valóban nagyobb a fogékonyság, mégis az általános tapasztalat az, hogy aki nem akar, az minden időben talál kifogást az érdektelenségre.

Én még túl fiatal vagyok ehhez.

Nekem most tanulnom kell, hogy majd jó munkahelyem legyen, hogy ne kelljen félnem a megélhetés miatt és akkor rá fogok érni sok mindenre.

Én most szerelmes vagyok.

A munka mellett erre nincs időm.

Nem akarok munkanélküli lenni, inkább túlórázom, hazaviszem a munkát. No meg ott a házimunka is.

Majd ha nyugdíjas leszek.

És a gyereket ki neveli fel? Majd ha kirepülnek könnyebb lesz.

Jaj, mindenem fáj! Beteg vagyok. Nem tudok elmenni.

S végül már túl késő.

Ennél már csak az a fájdalmasabb, mikor magunkba nézve ugyanezt a kifogáshalmazt találjuk.

„Isten állítólagos népe, amely belemerült a világiasságba és az élvezetek keresésébe, nem értette meg azt, amit a Megváltó a második advent jeleiről tanított…

„Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség.

Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről.

Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: " Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap."

"Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34.36) (E. G. White: Nagy küzdelem 346.o.)