"És Isten így szólt: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra."

(I. Móz. 1,26.)

Isten teremtői művének koronája az ember volt, akit az Ő képmására alkotott és azt akarta, hogy az Ő hasonmása legyen. Az ember nagyon drága Isten előtt, mivel saját képmására alkotta. /RH - 1895. jún. 18./
Mikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, termete magas és szép, részarányos volt. Több, mint kétszer olyan magas volt, mint a jelenleg földön élő emberek, és termete arányos volt. Arcvonásai tökéletesek és szépek voltak. Arcszíne nem volt fehér, vagy sápadt, hanem pirospozsgás és az egészség gazdag színárnyalatától ragyogott. Éva nem volt egészen olyan magas, mint Ádám. Feje egy kicsit ért feljebb Ádám vállainál. Ő is nemes testtartású, tökéletes részarányú és nagyon szép volt. /SR - 24./
Az ember minden testi és lelki képességében tökéletesen került ki Teremtője kezéből, tökéletes épségben és tökéletes egészségben. /GH - 1883. már./
Isten olyan nagy életerővel ajándékozta meg az embert, hogy ellenállt a felszaporodó betegségeknek, amelyeket romlott szokásai hoztak reá 6000 éven keresztül...
Ha Ádám a teremtésekor nem nyert volna húszszor annyi életerőt, mint amennyivel most bírnak az emberek, akkor kipusztult volna az emberiség jelenlegi szokásai mellett, amelyekkel áthágják a természet törvényeit. /3T - 138./
Az Isten képére alkotott első emberpár oly adományokat nyert, amelyek méltók voltak magasztos rendeltetésükhöz. Alakjuk bájos, részarányos, szabályos és szép volt és arcuk az egészség, öröm és reménység világosságában ragyogott, és külső megjelenésükben Teremtőjükhöz hasonlítottak. /Ed. - 20./