Az Ige utáni éhség

"Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget
bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot,
hanem az Úr beszédének hallgatása után."  Ámós.
8,11

  













Mikor jönnek ezek a
napok?



 „Azoknak, akik nem méltányolták, nem tanulták és nem becsülték Isten
Igéjét, amit szolgái szóltak, most okuk lesz a keserves siránkozásra. Láttam,
hogy az Úr az ítéletben az idők befejeztével a földön keresztül megy; a
félelmes csapások kitöltetnek. Akik megvetették Isten Szavát, akik könnyelműen
tisztelték azt, azok "vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól,
fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják
meg" (Ámos 8:12). Az Ige hallása utáni éhség van a földön. - Ms 1, 1857.




NINCS TÖBB IMA A GONOSZOKÉRT

   

Isten szolgái befejezték utolsó munkájukat. Elmondták utolsó
imáikat, elhullatták utolsó keserű könnyeiket a lázadó egyházért és az
istentelen népért. Elmondták utolsó, ünnepélyes figyelmeztetésüket. Ó! mily
gyorsan odaadnák akkor a házakat, a földeket, a pénzt, amit fösvényen
felhalmoztak, dédelgettek és szorosan markoltak, némi vigaszért azoktól, akik
az igazságot tanították és nem éltek aszerint, az üdvösség útjának
magyarázatáért, vagy papjaiktól reményteljes szavak, ima, vagy buzdítás
hallásáért. De hiába, nekik éhezni és szomjazni kell; szomjúságuk sohasem lesz
csillapítva, semmi vigasztalást nem kaphatnak. Esetüket  meghatározták és
örökre rögzítették. Ez félelmes, rettenetes idő. - Ms 1, 1857.

  

  Abban az időben Isten ítélete kegyelem nélkül hull. Mily irigylésre
méltó lesz a gonoszok számára azoknak a helyzete, akik "a fenséges
rejtekében" maradnak - az olyan épület, amelyben az Úr mindenkit elrejt,
aki szerette őt és engedelmeskedett parancsolatainak! Az igazak serege valóban
irigylésre méltó oly időben azok számára, akik szenvednek bűneik miatt. De a
kegyelem ajtaja be van zárva a gonoszok számára. Többé nem imádkoznak érettük a
megpróbáltatás befejezése után. - 3BC 1150 (1901).




„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel,
kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel”  
 Gal. 6,10