Az idő teljessége

„De
amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született
a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten
fiaivá legyünk.”

Galátziabeliekhez írt
levél 4. fejezet 4-5. vers




Ma
a semmire és a sosincs idő világában, jó arról olvasni, ahogy Mennyei Atyánk
kezében tartja az idő, a történelem és az életünk kerekét. Neki mindig van
ideje teremtményeire.




S
az állandó pörgéshez szokott agyunkkal egyedül talán azt nehéz megérteni, elfogadni,
hogy az Ő órája másképp jár. Akkor cselekszik, akkor pihen, akkor vált meg,
akkor ítél, amikor kell, a maga idejében, amikor eljön az idő teljessége.




Az
idő teljessége? Ezt olyan nehéz kivárni. Miért nem most? Miért nem azonnal?
Kérdezte Ádám és Éva, a pátriárkák és próféták; „Seregeknek Ura! Meddig nem
könyörülsz még?” (Zak1:12) És kérdezték az apostolok és mi magunk is; „Uram, te
szent és igaz, meddig nem ítélsz még?” (Jel.6:10)




Bizony
türelmetlenek vagyunk, mint az a kisfiú, aki egy reggel kitörő örömmel rohant
be szülei szobájába: - Apa! Anya! Megérett az eper! Megérett az eper! Ma már
ehetek epret! - Az lehetetlen - mondta az apa - tegnap még mind zöld volt.




Majd
kimentek a kertbe megnézni, a lehetetlent, és lám csoda történt. Az eperszemek
valóban pirosan, csillogón mosolyogtak. De a csoda tényét hamar megcáfolta a
vetemény között megbújó festékes bödön és ecset. S talán mondani sem kell, mi
lett a zománcfestékkel ’érlelt’ epres sorsa…




Az
Örökkévaló ma Pál apostol szavain keresztül azt üzeni: Még nem vagy teljesen
megérve, még szükséged van egy kis időre, napfényre, esőre, netán metszésre.
Így int az idő Ura türelemre és kitartásra.




De
ugyanakkor bátorító ígéretet és vigasztalást is rejtenek e sorok, mert ahogy
Jézus csecsemőként a történelem egy előre megtervezett és meghatározott
pontján, az idő teljességében lépett be bűnös földünk légkörébe, ugyanúgy az Ő
visszajövetele is a maga idejében meg fog történni.




Addig
pedig azzal a reménységgel végezzük dolgainkat; „hogy a ki elkezdette bennetek
a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.” (Fil.1:6)