7. Az elrejtett kincs és az igazgyöngy

Máté: 13,44-46.

I. Jézus tanításának háttere1.  Milyen háttérből merítette Jézus az elrejtett kincsről szóló szemléltető példáját?

·         Régen lopás ellen vagy a háborúk idején, gyakran rejtették földbe a személyes értékeiket az emberek.

·         Ha a tulajdonos meghalt, akkor a szerencsés megtalálóé lett a nagy gonddal vigyázott kincs.

·         Ilyen esetben a kincset megtaláló ember a tulajdonjog megszerzéséért inkább mindenét eladta, csakhogy megvásárolhassa a területet és jogszerűen is birtokolhassa a megtalált értéket, még akkor is, ha mások esetleg bolondnak tartották ezért.

2.  Vajon mit akart Jézus szemléltetni ezzel a példázattal?

·         Mindenek előtt az Isten országának kialakulását és fejlődését szemlélteti.

·         “A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti a Szentírást jelképezi” (KP 65,1.)

·         Amit értéktelennek tart az, aki még nem tudja, milyen nagy értékű kincs van benne.

·         Ezért mondja Bölcs Salamon: “Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt”. Péld. 2,4.

·         A kincs pedig, amit keresni kell benne, a Megváltót szemlélteti és az evangélium üzenetében található üdvösséget, amely Isten szeretetéről ad tájékoztatást.

·         Jézus ezzel a példázatával azt szerette volna bemutatni, hogy:

·         Egyrészt milyen erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a tulajdonunkba kerüljön ez a nagy értékű kincs.

·         Másrészt milyen szerencsés emberek vagyunk akkor, ha megtaláltuk Isten ingyen ajándékát.

3.  Hogyan került a Menny legnagyobb értékét bemutató igazság elrejtett kinccsé az emberek számára, talán Isten rejtette el előlünk?

·         Jézus ebben a példázatában nem az elrejtés, hanem a megtalálás körülményeit akarta hansúlyozni.

·         Ha viszont az elrejtés oldaláról közelítjük, akkor azt is kimondhatjuk, nem Isten rejtette el az igazság drágakincsét az emberek elől, hanem saját maguk tették azt homályossá és rejtett kinccsé.

·         “Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot.” (KP 65,3.)

·         Ezért nem szabad ma sem a különböző hagyományok és emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk a Szentírást és azzal összekeverni.

·         “Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a Napot.” (KP 69-70.)

·         Isten a Menny legdrágább kincsét küldte el népe közé, de ők nem ismerték fel Benne a mindent felülmúló értéket. Jn. 1,10-11.

·         Ma is előfordul, hogy emberek elhaladnak a legértékesebb kincs mellett, talán meg is pihennek ott, ahol a kincs megtalálható lenne, mégis közömbösek maradnak.

4.  Hogyan lehetséges az, hogy a zsidók nem ismerték fel a megtalált kincsben az igazi értéket, és ezért inkább elmentek mellette?

·         Mert az “örök igazság elfogadása áldozatot követelt” volna tőlük, sok dologban meg kellett volna változtatni az életüket, de erre nem voltak képesek, miként a gazdag ifjú.

·         “A főemberek közül is sokan hivének Őbenne, de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből.” Ján. 12,42.

·         Pál apostol azt mondja: “Érzéki ember nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki; meg nem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” I. Kor. 2,14.

·         “Ha.... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világnak istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.” II. Kor. 4,3-4.

5.  Mi szükséges ahhoz, hogy egy ember a Biblia olvasása közben fel tudja ismerni Jézusban a felbecsülhetetlen értékű kincset?

·         A Szentlélek megelevenítő, megvilágosító befolyására van szükség ahhoz, hogy tisztán lássuk és értsük Isten Igéjét.

·         Ezzel a segítséggel a betű mögött már látni tudjuk a lényeget, a forma mögött a tartalmat, ezért már nem haladunk el közömbösen az Isten titka mellett.

·         “Csak az értékelheti a Megváltó értékét, aki látja a saját bűnösségét” is. (JÉ 418,f)

·         Isten Igéjét nem elég csak a felszínén kaparásznunk, hanem mélyen szántó tanulmányozásra van szükségünk. Péld. 2,3-5.

·         “Nagyon sokan megelégszenek az igazság feltételezésével. Csak a felszínen keresnek, és azt hiszik, hogy minden lényeges dolgot tudnak. Igazságként fogadják el azt, amit mások mondanak...” (KP 69,f.)

·         A Biblia szántóföldjében lévő igazságot, vagyis drágagyöngyöt csak imával egybekötött szorgalmas Igetanulmányozással lehet felszínre hozni.

·         Soha ne nyissuk ki a Bibliát előítélettel, de azzal a szándékkal sem, hogy a saját álláspontunkra keressünk benne igazolást.

·         “Mielőtt kutatni kezdenél, tégy félre minden előítéletet, minden öröklött és kialakított nézetet! Ha saját nézeteid igazolásáért kutatod a Szentírást, soha nem jutsz el az igazsághoz. Kutasd azért, hogy megtudd, mit mond az Úr! Ha kutatás közben meggyőződés ébred benned, ha meglátod, hogy dédelgetett nézeteid ellentétben állnak az igazsággal, ne magyarázd félre az igazságot, hogy beleilleszthesd saját hitbeli felfogásodba, hanem fogadd el a kapott világosságot! Tárd ki értelmed és szíved, hogy megismerhesd Isten szavának csodálatos dolgait!” (KP 70-71)

·         Jézus arra tanít: “Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é”. Jn. 7,17.

II.  A példázat üzenete1.  Üzenetét tekintve miben különbözik az igazgyöngyről szóló példázat az elrejtett kincsről szóló példázattól?

·         A szántóföldben elrejtett kincsről szóló példázatban a megtalálás egy véletlenszerű, akaratlan cselekvés eredménye.

·         Az az ember nem azért szántott ott, mert tudta, hogy értékes kincs van elrejtve valahol a földben.

·         De amikor rátalált, akkor nem volt közömbös iránta, sőt mi több, felismerve benne az igazi értéket, kész volt érte mindenét eladni, csakhogy megmaradhasson a tulajdonában.

·         A kereskedő által megtalált igazgyöngyről szóló példázatban viszont azok az emberek vannak szemléltetve, akik járnak-kelnek, keresnek és kutatnak, mert tudnak valamit az igazgyöngyről, de nem tudják, hogy hol lehet megtalálni azt.

·         A példázatbeli ember is tudatosan kereste az igazgyöngyöket, és eközben talált rá az egyetlen nagy értékű drágagyöngyre.

·         A példázatnak ez az utalása azokat az embereket jelképezi, akik tudatosan keresik az élet igazi értelmét és célját, és a különböző állítások között végre rátalálnak az igazira.

2.  Hányféleképpen lehet érteni a drágagyöngyre való utalást Jézusnak ebben a példázatában?

·         A nagy értékű drágagyöngy mindenek előtt Jézus Krisztust jelképezi azoknak, akik keresik Őt, és megtalálva felismerik Benne azt a megfizethetetlen értéket, amit Isten ajándékozott nekünk Benne.

·         Ebben az esetben a kereskedő azokat jelképezi, akik őszintén vágynak az Isten igazságának megismerésére, és ennek érdekében áldozatot is készek hozni.

·         Másodsorban azonban a Krisztus vérén megváltott embereket is jelképezi, akik “mint koronakövek ragyognak” majd egykor Isten országában. Zak. 9,16.

·         Ebben a változatban viszont a kereskedő Krisztust jelképezi, aki mindent otthagyott azért, hogy a számára értékes emberi családot megszerezze magának.

3.  Miért tekinthető Jézus Krisztus a példázat szerinti drágagyöngynek?

·         “Krisztusban az ember megtalálja mindazt, amire a jelen és az eljövendő élethez szüksége van.” (KP 73,1)

·         Isten mindent odaajándékozott nekünk Krisztusban, ennél nagyobban nem adhatott.

·         Hozzá mérten minden mást veszendő holminak tekinthetünk, vagy éppen “kár”-nak ítélhetünk, miként tette azt Pál apostol is. I. Pét. 1,18-19.  Fil. 3,7-9.

·         Drágagyöngynek tekinthető azért, mert Benne Isten igazsága van felkínálva számunkra.

·         “Magába gyűjti az Atya minden dicsőségét, az Istenség teljességét. Ő az Atya dicsőségének visszatükröződése, valóságának képmása. A Fiú jellemében megmutatkozik Isten tulajdonságainak szépsége. A Szentírás minden egyes lapja Krisztus fényét sugározza. Az Ő igaz lénye hibátlan, makulátlan, mint a fehér, tiszta igazgyöngy. Isten nagy és drága ajándékát az ember nem teheti tökéletesebbé. Nincs szépséghibája. Krisztusban van ‘a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve’. Ő ‘bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul’ (Kol. 2,3. I. Kor. 1,30.).” (KP 73,1)

4.  Mit kell tennünk azért, hogy Jézus Krisztust a Menny drágagyöngyét megszerezhessük?

·         Keresnünk kell a drágagyöngyöt, és ott kell keresni, ahol még megtalálható.

·         “Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van.” Ésa. 55,6.

·         Ne a világ piacain és árúi között keressük az igazi drágagyöngyöt, és ne a világ módszereivel keressük.

·         Világi módszerekkel és eszközökkel csak mulandó értékeket fogunk találni.

·         Ha nem jól keressük az igazi drágagyöngyöt, akkor állandóan kutathatunk utána, de megtalálni sohasem fogjuk. II. Tim. 3,7.

·         Nem elég megtalálni, hanem késznek kell lenni arra is, hogy mindent odaadjunk érte, ami korábban értéket jelentett számunkra.

5.  Miért hangsúlyozza Jézus azt a példázatában, hogy a drágagyöngyöt úgy kell megvásárolni, miközben a Biblia mindenhol arról beszél, hogy az üdvösséget Isten ingyen adja, ajándékként kínálja az embereknek? (lásd: Jel. 22,17.  Ésa. 55,1.)

·         Ez a példázat nem ajándékként tünteti fel a drágagyöngyöt, hiszen a kereskedőnek mindenét elkellett adnia annak érdekében, hogy a drágagyöngyöt meg tudja vásárolni.

·         Azzal, hogy a kereskedő minden vagyonát odaadta a drágagyöngyért, Jézus azt akarta hangsúlyozni, hogy Isten tőlünk is vár cserébe valamit. Mk. 8,34-35.

·         “Odaadásunkkal és kitartásunkkal tanúsítjuk, hogy a világon mindenről le tudunk mondani érte.” (KP 74,4.)

·         Jézus is lemondott mindenről, ott hagyta a Mennyet, lejött ide a bűn világába és önmagát teljesen odaadta értünk.

·         “Ha teljesen átadjuk magunkat neki, akkor Krisztus a Menny minden kincsével együtt nekünk adja Önmagát.” (KP 74,1)

·         Amit Isten cserébe vár tőlünk, azt “a legszegényebb éppúgy megadhatja, mint a leggazdagabb, mert nem földi vagyon az ára.” (KP 74,3.)

·         “Hagyj fel azzal az elképzeléssel, hogy földi vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösségedet!” (KP 75,f.)

6.  Milyen vonatkozásban tekinthető nagy értékű drágagyöngynek az ember?

·         Krisztus, mint “az igazgyöngy után kutató kereskedő az elveszett emberiségben értékes igazgyöngyöt látott”. (KP 75,2.)

·         “Isten nem az értéktelen bűnöst látta az emberben, hanem azt, amivé megmentő szeretete a Krisztusban elrejtett embert formálhatja.” (KP 75,2.)

·         “A világ minden kincsét odaadta, hogy az igazgyöngyöt megvásárolja. Jézus - megtalálva a gyöngyöt - koronájába helyezi. ‘Mint korona-kövek ragyognak az Ő földén’. ‘Azon a napon , azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek’ (Zak. 9,16. Mal. 3,17.)”. (KP 75,2.)