Az áldozat

„Másnap ismét ott állt János két tanítványával
együtt, és
rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: "Íme, az Isten
Báránya!"

Jn 1,35-36






Agnus Dei (Isten báránya). Jézus Krisztus egyik neve, a
legkorábbi Krisztus-szimbólum és ugyanakkor a keresztény ikonográfia
legközismertebb, egyik leggyakoribb motívuma. Sok képen szerepel a
keresztes zászlót tartó, máshol az oltárra helyezett, leölt bárány, még városi
címerekben is. Ez a szimbólum oly jelentős, hogy ábrázolása ma is nagyon fontos
keresztény körökben. Modern formáiban Jézus jelenik meg, mint egy gyöngéd
pásztor, ki a bárányt szeretettel kezében tartja.




Számomra mégis Dieric Boust (1420-1475)
flamand festő alkotása jelent sokat. Pontosan azt a pillanatot ragadja meg,
amiről a mai bibliaidézetünk is szól. A németalföldi művészekre jellemzően
finom vonásokkal ábrázolja Jézust, Keresztelő Jánost és annak tanítványát. A
tekintetek nyugodtak, a szemek szinte élnek; a részletek aprólékosan
kidolgozottak.




Jézus egy újabb napon ismét találkozik a Jordán
mellett Jánossal és tanítványaival. Csak egy napja, annak, hogy
megkeresztelkedet. János bizonyságtétele még élénken él a tanítványok szívében:
Ő az Isten báránya, Ő az eljövendő áldozat, aki még a Bemerítőnél is nagyobb.
Ez az a szent küldetés, amiben a Megváltó éppen foglalatos. A festő a kor
szokása szerint ezért ábrázolja őt kegyes testtartással, sietve. A Mester nem
néz Jánosra, sem annak tanítványára, mert már az Isten ügyében jár el. De ők
mindketten Őt nézik. János kezét kinyújtva mutat az Isten Fiára. A tanítványról
először nehezen döntjük el, hogy a keresztelés szertartása miatt, vagy Krisztus
előtt térdel-e. Levett, földre helyezett kalapja azonban megmutatja, hogy
tisztelete mindannyiunk Urára mutat.



Miért van ez, a számunkra mai szemmel talán túlzottnak is mondható, nagy imádat és ez a szent áhítat
ezen a képen? Mi késztette a festőt, és korának embereit ily nagy hódolatra?







Nem csupán a kegyesség kötelező formalitása. Megtudhatjuk a választ, ha egy kicsit utána járunk
az áldozat fogalmának. Az Ószövetség istentiszteletein központi szerepet
játszik az áldozat, legtöbb esetben a bárányáldozat bemutatása. Minden reggel a
jeruzsálemi templom papjai ezzel a ceremóniával kezdték a napot és minden este
ezzel fejezték be. A bárány kiontott vére engesztelést hozott minden napra,
minden szolgálattevőnek. Ha valaki bűnt követett el, az is minden esetben ezzel
az áldozattal jött a templomba, hogy személyesen is engesztelést nyerjen
önmagának. Egy esztendőben egyszer pedig maga a főpap végzett hasonló
szolgálatot az egész népért.
Gondoljuk
magunkat tanítványnak, vagy legyünk egyszerűen csak a néphez tartozók, bűneink
miatt mindannyian Krisztus gyöngéd szeretetére szorulunk. Keresztelő János
útmutatása ma is Hozzá terel mindannyiunkat. Mert Jézus az, kinek mindennapi
békességem, Isten előtti tisztaságom, az Isten népéhez való tartozásom
köszönhetem. Mert Ő, az Isten báránya!