A SZENT LÉLEK ÚJABB GYÜMÖLCSE...

TESTVÉRI SZERETET

"Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek." (Róm 12:10)
A Pünkösd utáni korszakot,az első században olyan csodás áldások
jellemezték,melyről azóta is mély tisztelettel emlékezünk meg. Pál apostol így ezekkel a szavakkal akarta örök érvényűvé tenni: "Az atyafiú szeretet maradjon meg."(Zsid. 13,1.) Ők a testvéri szeretetet,nem csak szavakkal hirdették, hanem gyakorlatban. Az emberek ezrével csatlakoztak hozzájuk, lettek kereszténnyé,s mindenki tudta mi a feladata. Mindenhol segítettek ahol nincstelen szűkölködőről hallottak..A Biblia ezt jegyzi fel a jótékonyságukról: "És szűkölködő sem volt közöttük senki,mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták és elhozták az eladottak árát. Letették az apostolok lábaihoz,és azután elosztatott az egyesek között,kinek kinek szüksége volt rá." (Csel.4,34-35. Valahogy így lehet értelmezni a fenti igét: "Atyafiú szeretetben egymás iránt gyöngédek" Érdekes dolgot olvastam a gyöngédségről: A krokodil a tojásait a meleg sivatagi homokba helyezi el a folyóparton, és amikor kikelnek a kis krokodilok olyan tehetetlenek. És az anya krokodil hatalmas állkapcsával mellyel eddig csak gyilkolt,most gyöngéden felveszi kicsinyeit és egyenként vízbe viszi őket. ha ezt nem tenné mind elpusztulnának. Anyai ösztöne most gyöngédséget parancsol neki. Őrizzen meg bennünket az Úr a krokodil gyöngédségtől. A keresztényi atyafiú szeretet tettekben jut kifejezésre. Ne feledd el hogy az evangélium hirdetésének záró szakaszára az Úr ugyanolyan gazdag aratást ígért,mint az apostolok napjaiban volt.
EGW így tanácsol írásaiban: " Amikor a Szentlélek az ember értelmét birtokába veszi, minden jelentéktelen panaszt és vádat félretesz testvérével szemben. Az igazság Napjának ragyogó fénysugarai bevilágítanak az elme és a szív rejtett kamráiba. Istentiszteletünkben nem lesz különbség gazdag és szegény, fekete és fehér között. Minden előítélet megszűnik. Ahogy Istenhez közelítünk, testvéreinkkel is egy testvériséget alkotunk. Zarándokok és idegenek vagyunk, akik egy jobb hon, mégpedig a mennyei felé tartanak. Ott véget ér minden büszkeség, vád, önámítás. Minden álarc lehull, és "meg fogjuk őt látni, amint van". (1Jn 3:2) Ott énekünk csatlakozik a mennyei karhoz, köszönetünk és hálánk felszáll Istenhez.
Az Úr Jézus eljött földünkre, hogy minden nemzetségből megmentsen férfiakat és nőket... Jézus azért jött, hogy fénnyel árassza el az egész világot. Szolgálatának kezdetén így foglalta össze küldetését: "Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." (Lk 4:18-19)
Az Úr szeme teremtményein van; mindegyiket szereti és nem tesz különbséget fehér és fekete között azzal a kivétellel, hogy különösen gyengéd szánalommal viseltetik azok iránt, akik másoknál nagyobb terhet viselnek. Akik szeretik Istent és hisznek Krisztusban, mint Üdvözítőjükben, bár útjuk közben találkozniuk kell a megpróbáltatásokkal és nehézségekkel, mégis örvendező lélekkel fogadják el életüket úgy, amint van, mert tudják, hogy mennyei Istenük törődik dolgaikkal, és mindenért, amit a világ nem ad meg nekik, a legnagyobb ajándékokkal Ő maga fogja kárpótolni őket.