ATYA-ANYA ISTEN

"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem." Ézsaiás 49,15

Az Atya Istennek anyai szíve van. Egyben mind a kettő. A földi legnagyobb szeretet az anyai szeretet. A földön senki nem fog így szeretni. De az a mennyei szeretet, az Atya-Anya Istennek a szeretete sokkalta, összehasonlíthatatlanul nagyobb. Hihetetlen szeretet volt Istenben, amikor embert teremtett. Méghozzá saját képére. Anyák napján mindig eszembe jut, hogy mekkora kockázat gyermeket vállalni. Az a gyerek a szívem egy része. Az anya jobban szereti gyermekét, mint magát. De azt is tudod, hogy senki nem okozhat neked olyan fájdalmat, mint a gyermeked. Olyan megrázó, hogy Isten ezt a kockázatot is vállalta. Téged és engem teremtett. Vállalt! Mérhetetlenül szeret, hiszen elmondta az Igében: "Én terólad el nem feledkezem." Isten az anyai szeretethez méri az isteni szeretetet. Az ember otthagyta Istent. Saját útjára tért, saját akarata szerint élt. Fájdalmat okozott az Atya-Anya Istennek. Látjátok, így kezdődik a kereszt. Amikor az első emberpár a bűnt elkövette, akkor kezdődött a kereszt Isten szívében. Nem akkor, amikor a Golgotán felállították. A kereszt már ott volt az elhagyott Atya szívében. Amíg bűnös ember lesz a földön, addig szenved Isten. Érted, tőled mennyit szenvedett már?! Mi olyan testemberek vagyunk. Csak azt értjük, amit szemeinkkel látunk. Isten emberré lett, olyan nyelven beszélt, mint mi. Úgy cselekedett ezen a földön, mint mi, csak éppen bűn nélkül. Láttad már a földön járni az élő szeretetet? "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért" (János 15,3).