Amíg lehet: Prédikátor. 12, 8.

Mi emberek, valamennyien a megállíthatatlan idő, sodrásában élünk. Villám sebességével szállnak el felettünk a percek, órák, napok, évek, és néhány évtizeden belül, a deli ifjú is, remegő kezű remegő lábú, ősz halántékú öregemberré, változik. Mégis, a legtöbb ember nem is gondol, az idő gyors múlásával. Gyermekkor, ifjúkor, időskor, szinte összeérnek. Magam is, 95 évemben járva, az óvodás korom, mintha csak tegnap lett volna, úgy elsuhant a több mint 9 évtized, melyben nagyon sok derűs, borús eseményt éltem át, benne: a vérzivataros második világháborút. Annak sok nyomorúságával és tengernyi könnyével. Alapigénkben most, az idős korra utaló igeverseket olvashatunk. A bölcs Prédikátor szavai így hangzanak könyvének 12 fejezetében a 8 versben: ,,Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél, és megromolna az arany palackocska, és a veder eltörne a forrásnál, és bele törne a kerék a kútba" Gyönyörű rövid leírása ez, az ember földi életének. Erős az ezüstkötél, forog, a kerék, jár a veder a kútba, hozza fel az üdítő friss vizet. Azonban az Isten által alkotott csodálatos kis gépezet, a folyamatos használat nyomán elkopik, és egy váratlan pillanatban, elszakad az ezüst kötél. És véget ér a kis nemes gépezet munkája. Nos, minden ember teste, egy ilyen kicsi gépezet, ebben a szemmel látható világegyetemben. De minden kis gépezetnek, van egy láthatatlan irányítója, vezetője. Ez pedig az ember lelke. De az ember lelkének is van irányítója, Alkotója, az örökké élő Isten! Mivel halhatatlan lelkünk tőle való, ő rendelkezik velünk. Ő méri ki, mérnöki pontossággal, minden ember földi életét. Minden ember élete más, nincs két egyforma élet. Isten: minden embernek adott életidőt, hosszabbat, rövidebbet. De az idővel való gazdálkodást ránk bízta, emberekre. Rajtunk múlik tehát, hogyan osztjuk be időnket, hogyan gazdálkodunk vele. De ne felejtsük el, hogy az időt, nem lehet úgy elraktározni, mint használati tárgyakat, és időnként elővenni azt. Ha nem használjuk ki, üresen elsuhan, és faképnél hagy minket. Szomorú azonban, hogy a legtöbb ember szótárából hiányzik az ,,Amíg lehet" szó! Különösen is, a fiatalok szótárából. Az emberek, úgy belemerülnek az élet dolgaiba, örömeibe, gondjaiba, hogy egyszer csak azt veszik észre, már deresedik a halántékuk, de még mindig pazarolják, a nekik ajándékozott drága időt. Még csak nem is gondolnak arra, hogy hamarosan lejár számukra az ,,Amíg lehet" idő! És többé már, egyetlen mulasztásukat sem tudják jóvátenni! Ha már elszakad az ezüstkötél, többé nem lehet vizet húzni a kútból, nem lehet életet menteni, a szakadékba zuhant embert, nem lehet felhúzni. Az elszakadt kötelet, félre dobják, már semmire se jó. Pál apostolt Damaszkuszban, kötélen engedték le a várfaláról. Jeremiás prófétát, kötélen húzták fel a sáros ciszternából. Ugyanígy, életünk is csak addig lehet Isten áldott eszköze, amíg a szívünk dobog. Ha szívdobogásunk megáll, megszűnik a kis gépezet munkája. Ha az ember nem élt megfelelően, a rábízott idővel addig ,,Amíg lehet" mulasztását, soha többé nem tudja jóvátenni! Mivel az idő, villámgyorsan suhan, jó volna nagyon komolyan vennünk, az ,,Amíg lehet" szót! Addig tegyük a jót, a hasznosat, amíg lehet. A nekünk ajándékozott idő perc filléreit, addig kamatoztassuk, amíg lehet. Egyszer, halogattam valakinek a meglátogatását, de mire mentem volna, már késő volt. Szomorú helyrehozhatatlan mulasztás! És sorolhatnám tovább, mulasztásaimat, mert nem tettem meg, amíg lehetett! De a múló idő, figyelmeztetés is, számunkra. Szeressük egymást, amíg lehet, bocsássunk meg egymásnak, amíg lehet! Temetéseken lehet tapasztalni, szívszaggató fájdalmat, zokogást, midőn egyes hozzátartozók, sírnak, jóvátehetetlen mulasztásaik miatt. Nem használták ki a drága időt,"Amíg lehet" És mi lett ennek a következménye? Sok esetben, halálig tartó gyógyíthatatlan sebek. Mai rohanó világunkban, bárcsak ott lebeghetne, minden ember szemei előtt, figyelmeztetés képen ez a szó: ,,Amíg lehet" Egyikünk sem tudja előre, hogy mikor zárul le előtte, a ,,Ne tovább" sorompó. Mely, a rövid földi életünk végét jelenti. Isten, kegyelemből, minden embernek ajándékozott megfelelő időt, és azt lehet helyesen, hasznosan felhasználni, de lehet eltékozolni is. Sajnos, a legtöbb ember nem tudja, vagy pedig ha tudja, nem veszi komolyan, hogy halálunk után, lesz majd elszámoltatás is! Amikor Isten, számon kéri tőlünk, hogyan gazdálkodtunk, a nekünk ajándékozott drága idővel! Helyesen vagy helytelenül használtuk fel azt. Nagyon sok ember, halasztgatja, vagy későbbre teszi megtérését. Amíg éles a hallása, kerüli a lelkével való törődést, de mire eszébe jut az, már megromlik a hallása, eljár ugyan a templomba, de az igehirdetésből, csak foszlányok jutnak a füléhez. Pedig lelke, éhez az élet kenyerére, vizére! Milyen sok idős ember veszíti el, lelke üdvösségét, mivel amíg lehetett, nem törődött halhatatlan lelke, örökkévaló helyzetével. A múló idő, pótolhatatlan nagy veszélye az, hogy meg nem állítható! Nem állíthatjuk meg, az égen átívelő Napot, a tovatűnő fodros felhőket. Van, amit megállíthatunk és van, amit nem tudunk megállítani. Ezért kellene gondosan kihasználnunk a ránk bízott időt addig, amíg lehet. Mivel a mi lehetőségünk véges, van határa, melyet nem léphetünk át! Istentől, sokféle dologra kaptunk engedélyt, de nem mindenre. Adottságaink, korlátozottak. Ezért válik egyre értékesebbé számunkra az ,,Amíg lehet" idő. Elképzelhető, hogy milyen sokan lesznek azok, akik életbevágó fontos dolgokat nem tettek meg addig, amíg arra lehetőségük volt. Nem gondoltak arra, hogy földi életük, rövid határok közé van szorítva. És az idővel sem rendelkezhetnek, korlátlanul. Egy kedves hívő nőtestvérem, hosszú évekre teljesen lebénult, kerekes székbe kényszerült. Számára véget ért, a templomba járás lehetősége. Csak úgy tudott részt venni, igehirdetési alkalmakon, ha elvitték őt oda. Számára végleg lezárult, az ,,Amíg lehet" szó, lehetősége. A temetőkertekben pedig, sok fejfára lehetne felírni, az ,,Elkésett" szót. Mivel amíg lehetett nem törődtek, halhatatlan lelkük örökkévaló helyzetével. És mire felocsúdtak, késő lett, örökre késő lett! Ezért jó volna szívükbe vésni, fiataloknak és időseknek, hogy bánjanak bölcsen, a nekik ajándékozott idővel. Mivel annak kezdete és vége, Isten kezében van! De azért adott nekünk értelmet, bölcsességet, hogy az időt: ,,Amíg lehet" használjuk fel az ő dicsőségére és halhatatlan lelkünk javára. És ha mi, Isten tetszése szerint bánunk a nekünk ajándékozott idővel, úgy örömmel remélhetjük és várhatjuk, azt a boldog lehetőséget, hogy Megváltó Urunk érdeméért, megláthatjuk majd, azt a dicsőséges új földet, Melyen a múló időt, felváltja az időtlenség! És a tovatűnő évszázadokat, évezredeket, felváltja az örökkévalóság!

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben